Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-31 / 26. szám

í”:;: 522 Cegléd városfejlesztési tervében Köszöntjük olvasóinkat A lánc rövid időre szakadt meg. A Pest megyei Hírlap kü­lön kiadásaként heteidként egy­szer, pénteken ismét megje­lenik a Ceglédi Hírlap. Ha más formában is — mégis van helyi újságunk, amely a ceg­lédi kérdésekkel foglalkozik. Ez az újság, a párt lapja, Cegléd dolgozóihoz szól. Cegléd évszázadokon át me­zőgazdasági város volt; lakos­ságának nagyobbik része ta­nyákon élté szürke, egyhangú életét, elszakítva a kultúrá­tól, a kultúra megszerzésének lehetőségétől. A felszabadulás után új élet kezdődött; iparilag gyorsuló ütemben fejlődött városunk. Az ipari munkások és pa­rasztok gyermekei előtt meg­nyílt az út a tanuláshoz, a kultúra felé. Elérkeztünk oda. hogy Cegléden lendületes gaz­dasági és kultúrmunka folyik és a kultúrát széles körben közkinccsé tesszük. Ebben, a munkában a városi pártbizott­ság ott van. ott lesz — mint kezdeményező — mindazoknak a terveknek elkészítésénél és gyakorlati megvalósításánál, amelyek Cegléd gazdasági és kulturális fejlődését szolgál­ják. Ez a nagy feladat csak úgy végezhető el sikeresen, ha a város dolgozó népe részt vesz ebben a munkában, ha erkölcsileg támogatja. Az eredményes munkához, eb­ben a negyvenezer lakosú vá­rosban. nélkülözhetetlenül szükséges a helyi sajtó, amely előtt az a feladat áll, hogy nyilvános teret biztosítson a dolgozók véleményének, építő jellegű bírálatának és javas­latának. Központjává váljon a hasznos, értékes véleményék kicseré lésének. Ceglédi üzemi munkások, szövetkezeti és egyéni parasz­tok, értelmiségiek, az ifjúság tekintsék magukénak lapun­kéit; ügyüknek szószólóját lássák benne, őszinte és szo­ros kapcsolat alakuljon ki a lap és Cegléd dolgozó népe között; hogy az ipari munká­sok és parasztság, az értelmi­ség, az ifjúság támogatásával minél, színesebb, tartalmasabb legyen helyi lapunk. Abban a reményben indítjuk újra útjára helyi újságun­kat. hogy Cégléd népe öröm­mel fogadja és támogatásával jelentős része lesz a város fej­lesztésében, mert lapunk minden sorával a város, a dol­gozó nép érdekét igyekszik szolgálni. A városi tanács áprilisi ülé­sén foglalkozott a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának 1/ 1957. sz. határozatával. Ennek szellemében látott hozzá a vá­rosi tanács Cegléd város há­roméves fejlesztési tervének elkészítéséhez. A mezőgazda­ság, az ipar, a kereskedelem, a közegészségügy, kultúra stb. tervének elkészítésére külön­külön szakbizottságokat létesí­tettünk. A szakbizottságokba VB-ta- gokat, AB-tagokat, tanácsta­gokat és kívülálló szakembere­ket jelöltünk. A város jellegé­nek megfelelően a legnagyobb és a legtöbb szakemberből álló bizottság: a mezőgazdasági szakbizottság A mezőgazdasági termelés fej­lesztésére különös figyelmet kívánunk fordítani. A termelőszövetkezetek szá­mára tervezett fejlesztés mel­lett fokozottabb gondoskodás történik majd az egyénileg gazdálkodók termelési kedvé­nek és biztonságának növelé­sére. Segíteni és támogatni fogjuk különböző társulásai­kat és a nemrégen szervezett hegyközség • tevékenységét fokozni fogjuk. A város földterületén a ta­laj- és éghajlati viszonyoknak megfelelően helyileg létesí­tett. csemetekert és gyöke- reztető telep létesítésével fog­juk biztosítani kiöregedőben levő szőlőink és gyümölcsö­seink felújítását. A . hároméves fejlesztési tervben, több mint hárommil­lió forint — részben állami és részben helyi — fedezetből biztosítani fogjuk a'szőlő- és gyümölcstermelők termelvé- nyeinek átvételét és feldolgo­zását. Bővíteni fogjuk a városi szeszfőzdét. Külön felvásárló telepeket létesítünk az eper, szilva stb. átvételére. A városfejlesztési szakbizottság egy másik csoportjának műn- kája a meglévő létesítmé­nyeink állapotának megóvásá­ra, illetve helyreállítására irá­nyul. Figyelembe vettük azt, hogy az ellenforradalom több mint 20 milliárd forintos kárt okozott a népgazdaságnak. Ezért a fejlesztési tervben fő­leg olyan feladatok megvalósí­tását vesszük fel, amelyeket nagyobb összegű állami beru­házás nélkül is el tudunk vé­gezni. így a tanácsi vállalatok tervenfelüli nyereségéből, va­lamint a lakosság városfej lesztési hozzájárulásából már biztosítani tudjuk rossz utaink és járdáink javítását. Majd 200 000 forint ráfordításával több mint 5000 négyzetméteres területen új aszfaltjárdát épí­tünk. Befejezzük a félbema­radt Gubody út kockakőbur­kolattal való ellátását és még ez évben megkezdjük a Szé­chenyi út kikövezését. A vízellátás megjavítása ér­dekében ez évben két artézi­kutat furatunk. Az egyik az újvárosi Nádasdy utcában már elkészült és most kezdik el a Szabadság téri artézikút fúrását, hogy a vízmű részére (a központi vízhálózatba) lé­nyegesen több vizet tudjunk biztosítani. A növekvő forgalom miatt az Eötvös téri piactér már ki­csinek bizonyul. Ez évben megvalósul a piactérnek mint­egy 6000 négyzetméteres terü­lettel való bővítése, területé­nek lebetonozása. Üj lakótelepülések villamo­sítására is sor kerül. Ez évben a Városkert, Kenderföld, Klapka és Dugonits utcai vil­lamosítást elvégezzük. Ezen­kívül számos olyan kérdés­nek teszünk eleget, melyeket a lakógyűléseiken kértek, töb­bek között: hidak, csatornák, gyalogjárdák javítását és ren­dezését stb. Ezek a tervek reá­lisak, mert a megvalósításuk­hoz szükséges több mint 2 mil­lió forint«» fedezet tanácsi vállalataink tervenfelüli nye­reségéből és a lakosság hozzá­járulásából (városfejlesztési hozzájárulás befizetéséből, társadalmi munkából) bizto­sítva van. A lakásínség enyhítéséhez az állami építőipar segítségére van szükségünk. Enyhítenünk kell a város belterületén és a külterületen levő iskolai tanterem-hiányt. Ez évben befejeződik az egyik tanyai (Czárák dűlői) iskolánk két tanteremmel való bővíté­se. A kereskedelmi szakbizottság a meglevő bolthálózat korsze­rűsítésére, a helyi árualapok felkutatására, a kultúráltabb kereskedelemre vonatkozó terveket készíti és figyelembe veszi különösen a külterületi lakosság kérelmét új üzletek létesítésére vonatkozóan is Kulturális életünk eddigi hibás gyakorlata azt követeli tőlünk, hogy a kultúrmunka tartalmában jelentős változá­sokat érjünk el. Ezekhez kü­lönböző feltételek megterem­tésére van szükségünk. Még ez évben a város kezelésébe kerül a moziüzemi vállalat. Átvesszük a Kossuth-kultúr- otthont, s így a tervezés során figyelembe kell vennünk a Szabadság Filmszínház épít­kezésének befejezését, a kul­túrotthon belső és külső tata. rozását, központi fűtéssel való ellátását is. Az ipari szakbizottság legfontosabb feladata egy részletes — mindenre kiterje­dő — program kidolgozása, amely a tanácsi vállalatok jö­vedelmezőbb gazdálkodására vonatkozik. A terv megvalósításához a város lakosságának közvetle­nül érdeke fűződik, s így a szükséges " feltételek megte­remtésében, illetve elérésében megtalálható az egyéni érde­keltség is. Tanácsi vállala­tainknál dolgozó ceglédiek jobb és eredményesebb mun­kája (kevesebb selejt, önkölt­ségcsökkentés, takarékosko­dás, munkaidő teljes kihasz­nálása stb.) jövedelmezőbbé teszi a vállalatot, több jut a vállalat további fejlesztésére, a könnyebb munkalehetőség megteremtésére, prémiumra és főleg arra, hogy a hároméves terv megvalósuljon. Ilyen ér­dekeltség áll fenn a mezőgaz­dasági lakosságnál a pontos adófizetés és a városfejlesztési hozzájárulás megfizetésénél is. Az eddig felsoroltak tartal­mazzák Cegléd város három, éves fejlesztésének főbb irány­elveit? és nagyobb tételeit. I UGYE I SZÉP...? A Háziipari és Népi-iparmü- vészeti Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségének budapesti kiállításán láttuk őket. Ezen a kiállításon választják ki m Brüsszeli Világkiállításra ke­rülő ruhák mintapéldányait, Képeinken a Ceglédi HISZ egy megkapóan szép hímzett gyermekruháját és egy mo­dern blúzát mutatjuk be ol­vasóinknak. EiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiHtiiniiiiiiiiiiiiiHiiHiiiiimtintiiiiiiiitimmtiiiitiiiiitiiiiiiiiiuiiiiitfiniiimNiiniiiitimiimww SZABÓ MIHÁLY DICSÉRETE Szabó Mihály Cegléden lakik, a XII. kerületben, a 330. sz. alatt. Élete delén már túlju­tott, ahogy mon­dani szokták, megette már a ke­nyere javát, de hajába még nem szőtt ezüstszínű pókhálót a küz­delmekkel teli élet. Nem öreg ember még, de már nem is ne­vezhető fiatalnak. Kitüntetést még nem kapott, nevét még nem röpítette világgá a rádió, az újságok sem ír­tak róla. nem kö­zölték a fényképét sem. Régi katoná­ja a földműves­szövetkezeti moz­galomnak, min­denkor bizton le­het rá számítani. Hogy mégis miért éppen Szabó Mi­hállyal ismertet­jük meg az olva­sót? Különleges tu­lajdonságokkal nem rendelkezik Szabó Mihály, a három és fél hold szőlőn gazdálko­dó parasztember, 9 ceglédi Bocskai termelőcsoport tagja, de mégis méltó a dicséret­re. Méltó rá, mert egyike azoknak, akiknek mindene a munka, akiket példás, szakava­tott gazdáknak szokás nevezni, Hosszú-hosszú évekig egyedül küszködött a min­dennapi betevő falatért, most a földművesszövet­kezeti tagok nagy családjában éli munkás hétköz­napjait. Sokat dolgozik most is, báVki megnézheti földjét, méhcsa­ládjait, mégis könnyebben él, kevesebb a gond­ja, baja. A közmondás szerint a megosz­tott öröm kettős öröm, a megosz­tott fájdalom fél fájdalom. Szabó Mihályt minden gondjában-bajá- ban segíti a föld­művesszövetke­zet. a termelőcso­port, Szabó Mi­hály pedig fárad­hatatlan munkál­kodásával segíti a közösséget, a föld- művesszövetkeze* tét. Amire gazda-> ságának, családján nak szüksége van, azt a földműves- szövetkezeti bol­tokban szerzi be, földje termését pedig teljes ege* szében a szövet* kezelnek adja el, Jól jár a szövet­kezet is, Szabó Mihály is. Néhány hete kapott a szö­vetkezettől 2191.40 forintot az elmúlt évi vásárlási-érté­kesítési visszatéri* téskénti Ezek a sorok ugyancsak a ceg­lédi Szabó Mi­hályt dicsérik, dé ez a néhány elis­merő szó dicséri mindazokat a de­rék. becsületes földműn esszövet- kezeti tagokat is, akik szinte észre­vétlenül dolgoz­nak földjükön, a mindenkor meg­bízható, szilárd támaszai, lelkes segítői a földmű­vesszövetkezeti mozgalomnak, Kérjük olvasóinkat, hogy leveleikkel keressék fel helyi szerkesztőségünket, tá­mogassák munkáját. A szerkesztőség a Gubodi u. 5. szám alatti MSZMP városi bizottság székházában van. (Posta mellett.) Közöljük olvasóinkkal, hogy a helyi szerkesztőség minden kedden reggel 8 órától déli 12 óráig vesz fel hirdetéseket. Kérjük olvasóinkat, hogy hir­detéseiket a megjelölt időben adják le, mert a később le­adott hirdetéseket nem lesz módunkban azon a héten közölni. Ezenkívül a postahivatal hírlapo6ztályán mindennap reggel 8-tól délután 5-ig. A Ceglédi Hírlap szerkesztő bizottsága; ROSSI KAROLY: AZ MÁS G yönyörű nyári vasárnap dél­előtt volt. Nyugodt tétlen­ségben támaszkodtam a folyosó kés. kény korlátjára, közvetlenül a la­kásunk előtt. Feleségem főzött, fiam a szomszédék Péterével ját­szott az udvaron. Igazi békés vasár­nap délelőtt volt, amit csak egy pillanatra zavart meg egy-két két­ségbeesett gyerekordítás. Sosem tu. lajdonítotUvm az ilyesminek nagy jelentőséget. Mindig azt tartottam, az a fontos, hogy csontja ne törjön a gyereknek. Egy-két üvöltés csak a tüdejét erősíti. A szomszéd lakás ajtaja várat­lanul felpattant és Várhelyi, a szom­széd vágódott ki rajta. Pizsamában volt, fésületlenül, a fél arca fris­sen borotvált, a másik fél arca gaz. dagon szappanozott. Még az ecset is a kezében volt. — Disznósági — sziszegte közvet­lenül elém és semmi kétségem nem lehetett abban, hogy ezt a szót pe­dig nékem címezte. ■— Mi bajod van? — fordultam felé. Abban a pillanatban a gyerek is mét egy nagyot visított. — Hallod? Agyonveri a fiamat az a bitang! — Micsoda bitang? — Ne tettesd magad! Tudod te na­gyon jól. hogy a te fiaddal van lenn az udvaron s az a fickó előbb-utóbb tönkreteszi azt a szegény gyereket! De én teszek róla! — Mit akarsz tenni? — kíváncsis­kodtam Persze, minden cél és érte. lem nélkül. — Majd megtudod! Mert úgy lá­tom, neked egyáltalán nem szándé. kod az, hogy fegyelmezd ezt a neve. letten kölyköt. — Nem szoktam gyerekdolgokba beavatkozni. A gyerekek intézzék el egymás között a dolgaikat. — Ügy? Még akkor is, ha az én kisfiam testi épségébe kerül? Gyö­nyörű álláspont, mondhatom. Miért nem kívánod azonnal azt. hogy üs­sem agyon a gyereket, csak azért, hogy a te fiad egyedül és zavartala- nul garázdálkodhasson az udvaron. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak erre. De nem is lett volna célja a válasznak, mert abban a pillanatban ismét egy hatalmas visítás hasított végig a levegőn. Várhelyi akkorát pattant, mint egy bolha. Azt se tudta, hogy hirtelen mit csináljon. Idegességében földhöz teremtette a pemzlit és végigrohant a folyosón. A lépcsőház ajtajánál megállt, vissza­fordult. — Azt az egyet azonban megjegy­zem, hogy nem felelek magamért. Akármi történik az udvaron, gz a te nyugodt lelkiismeretedet fogja ter­helni. Szégyen és gyalázat, hogy egy emberben ne legyen ennyi fe­lelősségérzet. A fülsiketítő ordításra elvesztette a hangját. Két tenyerével megtá­masztotta a halántékát és gyorsan leviharzott a lépcsőn. M indig tudtam, hogy a szomszéd valami különös majomszeretet­tel szereti a fiát, aki semmivel sem volt gyengébb, mint az én fiam. De hogy ilyen nevetsége^ komédiára is képes legyen, arra még álmomban sem gondoltam volna. Nyugodtan támasztottam tovább a korlátot és hallgattam, ahogyan Várhelyi le­csattogott a lépcsőn. Papucsát siet- tében olyan erővel verte le, hogy a lécsőház valósággal dongott. Éppen az udvarra ért, amikor a gyermek ismét feliivöltött s. nekem az volt az érzésem, hogy ez az üvöl­tés volt eddig a legkeservesebb és legerélyesebb. Ha jól fejezem ki magam, olyan vészt jósló ordítás volt, amelytől még a legközömbö- sebb embernek is megborsódziik. a háta. Erre már én sem tehettem oko­sabb dolgot, megindultam és nyu­godt, sétáló lépésekkel lementem az udvarra. Eszemben sem volt, hogy drámai mozdulatot alkalmazzak. Dehogy rohantam olyan rémülten, mint a szomszéd. Higgadtan és fér­fias nyugalommal mentem, csak az­zal a céllal, hogyha van egyáltalán valami baj, azt megakadályozzam. Ugyan az is lehet, hogy Várhelyi in­dulata aggasztott. Talán nekiesik a fiamnak, hogy elégtételt vegyen a fiacskája helyett. Ez különben nem lett volna sem helyes, sem értelmes. Az udvar ezer lim-lommal volt te­le. Három szeszélyesen épített fás. kamra, hatalmas szemetes disznóól és sok egyéb tette változatossá a terepet. Csupa kimeríthetetlen le­hetőség a gyerekjátékok számára. Az udvar túlsó végén két terebé­lyes bodzafa s néhány vadon kelt bo­kor jelentették az árnyékot és a pandúr-betyár játékban az alkaU mos búvóhelyet. A hangot abból az irányból hal* láttám. Várhelyi is arra sietett. Ten* mészeles, hogy magam is oda igye­keztem. Ahogyan közeledtem, a küszködő, tusakodó gyerekek erőteljes lihe- gését hallottam. Ügy látszik, a küz­delem még nem dőlt el. Szándéko­san nem akartam beavatkozni, csak éppen a végső esetben. Óvatosan az egyik bodzafa alá léptem és hallga­tóztam. A lihegés még egyre erő* södött. Utóbb is nem állhattam meg, hogy szemügyre ne vegyen! a via-dalt. Szétnyitottam a fa lehajlő ágait. Várhelyi csípőre tett kézzel, moso­lyogva nézte a földön hengergőzS fiúkat. Kezeinek görcsös mozdula­tai jelezték, hogy mennyire részt vesz a küzdelemben. Váratlanul fe­lém fordult s amikor meglátott, hoz­zám lépett. — Hát nem aranyosak? Nézd, ml. lyen erőteljesen küzd ez a két ördög, 1VT eg jegyzem, hogy abban a pilla* -’*■ náthán az én fiam volt alul. Péterke lovaglóülésben üli a hasán s éppen akkor csavart az orrán egy alaposat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom