Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-31 / 26. szám
1957. MÁJUS 31, PÉNTEK “"ü'/CirltW 3 OLDJUK MEG KÖZÖSEN Mindenki szeret kényei- mes vasúti kocsiban utazni. Közös óhajunk az is, hogy az úgynevezett „bocipullman“- ok mielőbb eltűnjenek a vasúti személyforgalomból. De legalább ilyen fontos, hogy a külföld tetszését megnyert vasúti kocsikból erőnkhöz mérten eleget exportáljunk, mert így öregbítjük fejlődő iparunk hírnevét és jutunk jelentős valutához. Ezeknek a kívánságoknak igyekszik eleget tenni megyénk egyik legjobb üzeme, a Dunakeszi Vagongyár is. Javítási részlege májusban már annyi személykocsit ja* vít ki, mint a tavalyi harmadik negyedév végén. De az új kocsikat gyártó részleg még mindig nem termel eleget, mert nem kap elég nyersanyagot. Felettes szer ve, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. vasúti főosztálya nem törődik eléggé ezzel az üzemmel. Ennek következtében a közelmúltban két hétig nem termelt az alvázkészítő üzemrész. Ez a két hét a továbbiakban kihat majd minden üzemrész* re. A gyár szerelné túlteljesíteni tervét. Szeretnének eleget tenni lengyel barátaink kívánságának, akiknek a lipcsei vásáron megtetszett a dunakesziek készítette mű* szerkocsi — amelybe csak a műszereket szerelte be a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár— és rendeltek belőle. Jugoszlávia tíz étkezőkocsit kér, de ezt sem készíthetik él, mert nincs anyag. Az üzem dolgozóinak és műszaki kollektívájának az nem fér a fejébe, hogy a gyár előző atyja, a KGM tu. dott anyagot biztosítani és szívügye ix>lt az új kocsi- gyártás. Az új felettes szerv — legalább is a látszat azt mutatja — igyekszik elzárkózni ez elől, inkább a javítást szorgalmazza. Pedig nagy kár lenne egy jól felszer számozott új kocsigyártó üzemrészt elsorvasztani. Még nagyobb kár lenne fokozatosan szélnek ereszteni az itt dolgozó 500 munkást és a jól begyakorolt szerkesztőgárdát, hisz hatéves, gazdag tapasztalat" tál rendelkezve, már egyre zökkenőmentesebben tudnának dolgozni. Hogyan látják c megoldást az üzem dolgozói? Azt kérik, hogy biztosítsanak nekik megfelelő keretet és akkor ők megszerzik a szükséges anyagokat. Ezenkívül szeretnének visszakerülni régi felettes szervükhöz, a KGM-hez. Helyes álláspontra viszont csak a másik érdekelt fél, a KPM 1. vasúti főosztálya meghallgatása után juthatunk. E szerv képviselői elfogadják a bírálatot, de ők is nehezen tudnak anyagot szerezni. Ezért helyesnek tartják a mi álláspontunkat, hogy hívjunk össze ankétot az üzemben, melyen az érintett dolgozókon kívül részt vennének a megyei pártbizottság képviselői, a KPM h vasúti főosztály illetékesei és meghívnák a KGM képviselőit is. Az ankét feladata tenne megvitatni, hogy milyen jó tapasztalatai vannak annak az időszaknak, amikor a Du* nakeszi Vagongyár még a KGM kötelékébe tartozott és azt, honnan és hogyan lehet elegendő anyagot beszerezni. Ezzel elkerüljük a két minisztérium között kialakulható hosszú vitát, viszont rövidé bb idő alatt igazságot szolgáltatunk az üzem dolgozóinak isi Most már csak az a káré* síink, hogy ezt az ankétot hamarosan tartsák meg, VÁSÁR TÁPIÓSZELÉN Elkelt a Rózsa, Péter Mihály nagykátai gazda kisborjas tehene. Németh István vette meg 5400 forintért Ugye, csinos a kötény? De csinos a kislány is. Gál Juliska Csapó Mihályné ceglédi kisiparos boltjában válogat a kötények között Nem kérik a kecskét. Pedig rendes jószág ez. 3 liter tejet is ad naponta. Bőven van ideje tereferélni Danajka Mihálynénak, meg Szappanos bácsinak Javul a vendéglátás a Dunakanyarban Megvolt a vásárfia! Csillogó szemmel, boldogan öleli magához az új babát Nagy Marika farmosi kislány „Töltse a hét végét a Dunakanyar szórakozóhelyein“ — csalogatja a kirándulókat a Váci Vendéglátóipari Vállalat. Ennek a vonzó rajzocskával díszített hirdetésnek nem sok dolga akad, éppen csak annyi, hogy a vadevezősök és turisták emlékezetében felidézze a dunai nyarak emlékeit, Visegrád, Zebegény, Leányfalu és a többi üdülőhely szépségét, romantikáját. Ha megjön a szép idő, bizonyosan sokan szót fogadnak majd a rajzos felhívásnak. De vajon mi várja a hét végén „kiruccanókat“, hogyan készültek fel a vendéglátóipari üzemegységek a nyárra? Május 14-én nyílt meg Vi- segrádon egy 200 személyes zenés kerthelyiség. Ma talán a Dunakanyar legszebb szórakozóhelye ez. niiiiiiHitiiiiiiiiiniitiiiiiiiiHtiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiMit'iiituiiiiiiiititiiiiiiiiiiiiMiHfitrNtiuinMiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiüiititiiiiiiMtttittiHiitiitiiiiiumMiiniiiiiiHiiiiiiHiiiiiiiitiinniiiifimiiiiiiiiiii1!: | ,»Vendég, ha leülsz...“ A vendég lehuppan a cukrászda kényelmes, puha székére, az ízléses mahagóniban- tású asztal mellé, elhelyezkedik a vendéglő kertiszékén, de egy pillanatot sem veszteget arra, hogy fejét törje: honnan került alája az ülőalkalmatosság. Hosszú a székek, asztalak útja, míg elkerülnek a vendéglőkbe, cukrászdákba, eszpresszókba. Sok mozdulat, sok erő kell, míg a gömbvas kecses csigavonallá hajlik, míg a lécék, deszkák a serény kezek nyomán összeilleszkednek asztallá. Az Isaszegi Vegyesipari Termelő Szövetkezet elnöke és dolgozói sokat tudnának beszélni arról, mennyi gond, fejtörés, kísérletezés volt az ára annak, hogy ma már nagy mennyiségben gyárthatják a cukrászdái garnitúrákat, vendéglői, kerti berendezéseket. 1956 márciusában kísérletezgettek az első darabokkal, s ma már ott tartanak, hogy az ízléses, minden kritikát kibí- i ró bútorokra szóló megrendelések nagy részét nem tudják elvállalni. A Budapesti Ipari Vásárra sem tudtak eljutni, mert nincs egy darab eladó székük, asztaluk. Valósággal kifosztották őket a megrendelők, elsősorban a vendéglátóipari vállalatok. Azért mégis ott lesznek az ipari vásáron, ha nem is mint eladók. Négyszáz kerti széket szállítottak a vásár területén működő vendéglők részére. Naponta hatvan darab kertiszék készül a szövetkezetben, egyhavi termelésük 1500 darab, de ez is kevés. Kevés a havi kétszázötven eszpresszó< asztal, és az azokhoz tartozó ezer szék is. Akár négyszer- ennyit is könnyedén el tudná- nak helyezni, annyi a megrendelés. Nem a szövetkezet dolgozóin múlik, hogy több asztalt, széket készítenek-e. Szűkösen vannak, a műhelyekben moccanni is alig lehet. Elkezdték egy korszerű üzemrész építését, de egy időre most abbamaradt a munka, elfogyott a pénz. Pedig nagyon kellene as új épület, mert ott nemcsak \ többet termelnének sokkal \ jobb körülmények között, ha-1 nem végre mosdó és öltöző is] szolgálná a dolgozókat. Mert [ most csak mosdótálakból mos- \ danak.., Ennek ellenére az emberek \ elégedettek, hiszen szépen ke- \ resnek; 1700—2000 forint kö- \ rül. Szeretik is a szövetkeze■■ ! tét. Mi sem bizonyítja ezt job- \ ban, mint az, hogy maguktól,! minden felső „kezdeményezés“ [ nélkül versenyt indítottak, s \ azt akarják elérni, hogy a je j lenlegi minőség megtartása \ mellett legalább 5—10 százaié- \ kos termelékenység-emelke- [ dés ikövetkezzék be. Az Ízléses garnitúrák, a sz“- \ rényebb kerti székek készítőt \ Verseczky József, Katona \ András, Szénási István s a. \ többiek büszkék arra, hogy \ kapva-kapnak munkájuk gyű- [ mölcse után. S joggal büszkék \ készítményeikre. Megérdem- \ lik, hogy a cukrászdák, ven- \ déglők közönsége is tudjon ró- { luk. — mottó — Nemsokára tetőterasszal bő» vül az 58-as számú vendég-: látóipari egység, bővítik a Leányfalun levő Hableány kisvendéglőt is. A jó konyhájáról ismert nógrádverőcei Rózsa-kert az idén nyártól cukrászsüteményeket és hidegételeket is árusít, Június 15-ig elkészül a zebegényi étterem új konyhája, s előreláthatólag jövő hónap 20-ig új étterem nyílik Vácott, Horány, Surány, Göd és az apróbb vadevezőts „településeken“ élelmiszerpavilonokat állítanak fel. Mozgóárusok járják majd a vadregényes vidékeket. Visegrád—Leányfalu között motoros fagylaltingajárat közlekedik majd, a szigetekre pedig a Váci Vendéglátóipari Vállalat motorcsónakjai szállítanak sört bort, üdítő italokat és büféárukat. Igen sokan kedvelik a jel- [ legzetes emléktárgyakat, képeslapokat. Üj árusítópavilont kapott Nógrádverőce és Leányfalu, megnagyobbított árusítóbódéban bővül a választék Visegrádon és Zebegény ben. A tervek szerint a jelentősebb kirándulóhelyeken gyümölcs- és tejcsárdák Is lesznek az idei nyáron. Egyre többen kirándulnak nyaranta a Dunakanyarhoz; Nő az idegenforgalom is. A Vendéglátóipari Vállalat az elmúlt években azonban nem tudta teljesen kielégíteni az igényeket. Az egész szakaszon csak két városnak, Vácnak és Szentendrének van szállodája — összesen 22 férőhellyel, A Pest megyei Tanács kereskedelmi osztálya tervei szerint héttagú intéző bizottságot kell létrehozni a Dunakanyar kiránduló- és üdülőjellegének megjavítására. A javaslatok szerint a helyi szervek bevonásával elkészítik majd a Dunakanyar tízéves fejlesztési tervét is. Hordó már van, csak jó szüret legyen. Kovács István tápió- szcntmártoni gazda 350 forintért vette a szelei vásáron H ajnali órán útrákeltek a kákái, pándi, szilvást meg a kátai gazdák. Korán elindultak a Pest megyével határos jászok is, hogy idejében ott legyenek a tápiószelei állat- és kirakodóvásáron. Szívesen jön ide, aki szép tehenet, lovat akar hazavinni istállójába, mert nagy híre van a tápiógyörgyei gazdák állatainak. Már pedig a legszebb teheneket most is a györgyei gazdák hozták el a szomszédos Szelére. A májushoz méltatlan hűvös időjárás ellenére. rengeteg állatot hajtottak fel a környékből. Legnagyobb volt a kínálat és a kereslet is a sertéspiacon. Ennek egyik oka az, hogy a legutóbbi márciusi vásáron nem volt sertésfelhajtás, mert vész pusztított a környéken. Most aztán igyekezett mindenki megvásárolni a téli kolbásznak, szalonnának valót. Egy pár választási malacért 800—900 forintot kértek, a négyhónapos süldők ára 1400—1500 forint volt. Egy jó paripát nem vesztegetett el gazdája 7—8 ezer forinton alul, de azért 5—6 ezerért már elég jó hámost lehetett kapni. A jó fejőstehenek ára sám sokkal maradt alatta a lovakénak, A déli órákig 670 jószág cserélt gazdát. Természetesen erre meg kellett inni az áldomást is az érdekelteknek. Csúszott is a jó bor, különösen, ha a lacikonyhákon sütött finom, friss kolbászra kortyolgatták. A kirakodó vásárosok eleget szidták á hűvös időt, mert erősen rontotta a boltot. Viszont az is igaz, így senki sem kifogásolhatta, hogy sűrűn látogatták az italosbódékat. •*igen szép liámőkat hoztak a Áll a vásár, folyik az alku. Fe hér István és Sipos Áron tápi ószentmártoni fiatal gazdák igyekeznek eladni lovaikat, De csak azért, hogy fiatalabbakat, szebbeket vegyenek helyettük szíjgyártók és jó ekekapákat a lakatosak, de a vásár közönsége inkább nézte, mint vette árujukat. Végül is az iparosok bosszankodva így nyilatkozták: — Bezzeg novemberben kapkodták volna a mi áruinkat, mint a cukrot. Most meg a pénzt kuporgatják megint a parasztok, földet akarnak vénni. Legnagyobb kelendőségük a dézsáknak, hordóknak volt. Ügy látszik, jó szüretre számítanak a gazdáik, Szebelkó Erzsébet — Lelkes István
