Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1936
10 király 1896. december 17-én saját kérelmére a főispáni állástól felmentett. Az akkori közvélemény úgy tudta, hogy a főispán azért mondott le, hogy helyet csináljon báró Fejérváry Imrének. Az utód kinevezése 3 hónapi várakozás után 1897. március 7-én került nyilvánosságra. j . i Az új főispánt 1897. március 28-án iktatták be a szokásos ünnepségek közölt Baranya vármegye és március 30-án hasonló fénnyel Pécs szabad királyi város főispáni székébe. Az ünnepségek egy részén megjelent a honvédelmi miniszter is. Az új főispánt, bár nem volt baranyai születésű, Baranyához és Pécshez szoros kapcsok fűzték. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter felesége, az új baranyai és pécsi főispán édesanyja, Biedermann Sarolta, Uszöghi és Mozsgói Biedermann Gusztáv föld- birtokos és neje Gumpel Erzsébet leánya volt. A Biedermann család a Pécs melletti üszögi kastélyban lakott, a miniszter tehát Baranyából nősült. E rokoni kapcsolat révén a honvédelmi miniszter gyakran megfordult Pécsett és Üszögön, megismerkedett Pécs és Baranya előkelőbb családjaival, így tudjuk, hogy Kardos Kálmánhoz, Aidinger Jánoshoz, Pécs volt polgármesteréhez és ekkor képviselőjéhez és másokhoz a személyes és bizalmas barátság szálai fűzték. A fiatal Imre báró pedig még mint kisgyermek, kedves napokat töltött anyai nagyanyjánál az üszögi kastélyban, katonai szolgálatát is részben Pécsett, a 8-ik honvéd huszárezrednél teljesítette. Így a fiatal Fejérváry Imre magát egészen baranyainak, illetve pécsinek érezte. Itt kezdte meg jogi tanulmányainak elvégzése után 1889-ben közpályáját is. Éppen hivatali elődje, Kardos Kálmán nevezte őt ki Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé. 1890-ben a belügyminiszter Kardos mellé főispáni titkárrá tette, de már a következő évben a belügyminisztériumba került mint fogalmazó. Itt nemsokára címzetes, majd valóságos segédtitkárrá lépett elő. Mint segédtitkárt érte a főispáni kinevezés. Fejérváry Imre báró ekkor 31 éves volt (szül. 1866-ban). A honvédelmi miniszter bizalmas leiratára visszatérve, úgy véljük, nem térünk el a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy az új főispánnak egyik legelső jelentős hivatalos cselekedete az volt, hogy atyja felszólításának eleget tegyen, s Pécs polgármesterével, dr. Majorossy Imrével, ez ügyben érintkezésbe lépve, vele egyik honvéd tisztképző intézet Pécsett leendő elhelyezését a miniszteri leirat értelmében bizalmasan megtárgyalja, s erről jelentést tegyen. Bár a főispáni jelentés az iratok között nem volt található, jogosan tételezzük fel, hogy az minden tekintetben kielégítő volt, s hozzátehetjük azt is, hogy fentiek után Pécs esélyei a végső sikert illetőleg rendkívül biztatóak voltak. Pécs mint belső energiáinál fogva is jogosult pályázó. Le kell szögeznünk azt a tényt, hogy Pécs városát — bár a miniszteri jóindulat és pártfogás nagy jelentőségét készségesen elismerjük — belső földrajzi energiái is kijelölték arra, hogy ilyen országos jelentőségű honvéd katonai intézet székhelyévé legyen. Pécs városának a legutóbb tartott népszámlálás szerint 36.000 lakosa volt. A minisztertől kiszemelt városok között lakosainak számában csak Temesvár múlta felül Egy ilyen katonai intézet elhelyezésénél tekintetbe kellett venni nemcsak, mint a miniszteri leirat írja, a város anyagi erejét és azt, hogy fel tud-e megfelelően egészséges helyen az intézet céljaira ajánlani 20 kát. holdnyi területet, hanem azt is, vájjon az ott elhelyezendő liadapródok magának a városnak kultúrális, társadalmi és helyőrségi viszonyai révén megtalálnak-e benne mindent, ami a leendő tiszt magasztos hivatásának elsajátításához szükséges? Magasabb katonai parancsnokság székhelye-e, képviselve vannak-e helyőrségében a különböző fegyvernemek, egészséges-e a fekvése, van-e jó vize, milyenek vasúti összeköttetései stb?
