Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1935

9 Az engedelmesség az erkölcsös családi életnek is alapfeltétele és nem nélkülözheti azt semmiféle testület, vagy szövetkezet. Az engedelmességre való nevelés rendkívül nehéz feladat. Meg kell törni az akaratot, de úgy, hogy a cselekvőképességből ne veszhessen el semmi, sőt a lehetőséghez mérten ki­fejlődjék az. A katonás nevelés célja, hogy a gyermek úgy és azért tanul­jon meg engedelmeskedni, hogy majdan parancsolni is tudjon. Ennél nehe­zebb nevelési feladatot nem lehet elképzelni. A családban csupán úgy érhetjük el, ha gondosan megőrizzük, illetve kifejlesztjük a gyermek határozottságát. Olyan élethelyzeteket kell számára teremteni, ahol elhatározó képessége mű­ködhetik. Ismerje meg korán, hogy mi a felelősségérzet. Az engedelmes­ségre való neveléssel a szükséghez mérten törjük meg ugyan egy oldalról az akaratát, de más oldalról fejlesszük akaraterejét. A katonai nevelés egyik fontos követelménye a rendszeretet. Majdnem kizárólag szoktatási kérdés. Az igazán rendes gyermeket már a bölcsőben kezdik rendre szoktatni. A rendességre való hajlamot majdnem mindig türel­metlenséggel ölik meg a gyermekben. Kinevezik kis ügyetlennek és mindent megcsinálnak helyette. Pedig apró dolgokat: ruhájának rendes elhelyezését, játékainak elrakását, stb. már egészen kis korban lehet követelni. Az esetlen­nek látszó gyermek önbizalmát nem szabad elvenni. Bíztatni kell inkább és cselekvésre serkenteni. Az ő kis világában számtalan csodával találja magát szemközt, amiről mi azt hisszük, hogy jelentéktelen valami és épen ezért türel­metlenek vagyunk vele szemben. Hasonló dolog a pontosság szeretete. Tudjuk jól, hogy ez a testi funk­ciókat illetőleg egészségi kérdés. Ugyanazzá kell tenni lelki szempontból is, mert a létért való nehéz küzdelemben rendkívüli jelentősége van. A pontos­ságra való nevelés három leghathatósabb eszköze a kínos következetesség, a példa és a tett. A katonás nevelés igen nagy gondot fordít az udvariasságra és minden eszközzel fejleszteni akarja a lovagias erényeket. Az illem szabályai és a tár­sadalmi szokásokat illetőleg föltétien konzervatív. Kihasználja a mindennapi élet legapróbb mozzanatát is az udvariasság erényeinek gyakorlására. Az udvariasságra való szoktatást illetőleg a családi nevelés aránylag igen könnyű helyzetben van. Azt kell csupán mindig szem előtt tartani, hogy a gyermek szeme rendkívül éles. Észrevesz olyan dolgokat, amilyenekre mi fel­nőttek nem is gondolunk. Az az apa, aki családi életében durván és modor- talanul viselkedik, két nőt tesz szerencsétlenné. Saját feleségét és leendő me­nyét, mert az ilyennek gyermekei is modortalanok és udvariatlanok. A mai élet hajszájában és idegeket emésztő rohanásában nem lehet ezt eleget hangsúlyozni. Ma a legtöbb családfő családján igyekszik kiköszörülni idegeit. Van talán olyan is, aki sajnálja, hogy messzehordó lövegeket nem lehet használni a mindennapi életben, mert milyen jól esnék sokszor már a hivatalból egy pár bombácskát lőni a család éppen terítendőben lévő fehér asztalára. Az ilyen környezetben nevelkedő gyermek, ha finomabb gondolkodású, egy állandó lelki nyomás alatt él, mely egész életére kihat, ha durvább, felszívja és eltanulja a leves gőzölgése, a hús keménysége és az esetleg rosszul sikerült tészta miatt kitört családi botrányok minden mozzanatát. A katonai pedagógia következő állomása a tekintélytisztelet. Kívánatos volna, hogy ezen a téren elért eredményeiről minél több hasznot tudna húzni a családi nevelés is. A tiszteletadásra való hajlam egyszerűen kiveszőben van a mai gyermekből. A szülők valósággal tehetetlenek. Sok esetben majmot, vagy játékszert csinálnak a gyermekből, aki aztán lassankint azt hiszi, hogy érette van a világ, beképzelt és fennhéjázó lesz, mindent jobban akar tudni a felnőtteknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom