Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932

38 A halhatatlanság útja. De a vár napjai szeptember elején meg voltak számlálva. A török közel jutott a bástyákhoz, aknát ásott a délnyugati bástya alá s ezt sikerült felrobbantani. Tűz kelet­kezett s ez átharapódzott a várépületekre. Meleg, száraz, esőtelen nyár volt, a tűz tápot nyert s hatalmasan terjedt. Ez volt 5-én. Akik még megmaradtak Zrínyivel, a belső várba szorultak. Nyilvánvaló volt, hogy ott nem tarthatják magukat. Az előtt álltak: vagy megadják magukat, vagy kirontanak s hősökhöz méltó módon halnak meg. Zrínyi ha­bozás nélkül az utóbbit választotta s erre buzdította hős bajtársait. 7-én hajnalban a török az utolsó erőfeszítés, az utolsó roham végrehajtására nagy számban gyülekezett a vár udvarán. Odabent a belső várban ezalatt Zrínyi és társai készültek a halálra. Zrínyi díszruhába öltözött, rövid dolmányt, drága mentét öltött magára, zsebeibe 100— 100 aranyat tett, hogy, aki megtalálja, érdemesnek tartsa őt eltemetni. Aranyláncot vetett a nyakába, kócsagtollas, gyémántforgós kalpagot tett a fejére, jobb kezébe görbe kardot, baljába kis kerek pajzsot vett, így állt vitézei elé, akik parancsát várták. Zrínyi beszédet intézett hozzájuk, de beszéd nélkül is tudta mindegyikük, mi vár rájuk, ha gyáván megadják maguKat, s mi méltó hozzájuk, magyar vitézekhez, Zrínyi társaihoz. Habozás nélkül határozták el, hogy követik a halálba vezérüket. A kapu előtt ott állt a vassal megtöltött ágyú, előhozatta Zrínyi a főkapitányi zászlót, azt Juranics Miklós kezébe adta. Kinyittatta a várkaput s az ősi magyar csatakiáltással ajkukon : Jézus, Jézus, ki­rohantak az elsütött ágyú füstjében s a tőle sepert résen az ellenségre. Zrínyi előbb pisztolyával lelőtt egy főtörököt, aztán kardjával vagdalkozva rohant az ellenség sűrű tö­megébe, de lövés érte a mellén, lerogyott s a törökök fejét vették. Vitézei ott hullottak el körülötte, sorsuk az lett, ami a vezérüké. Zrínyi fejét a törökök póznára tűzték s egy napig a szultán sátora előtt közszem­lére tették hős társaiéval együtt ki. Aztán Szokoli Mehmed a fejet Budára küldte öccsé- nek s ez a fejet vászonba és selyemkendőbe varrva egy paraszttal Győrbe vitette Salm gróf győri kapitányhoz. A keresztény sereg ott állt Győrnél, egy másik a Muraköznél, egy harmadik a Felvidéken, de Szigetvár felmentésére egy lépést sem tett. A muraközi táborból hősünk fia sietett Győrbe, hogy apja fejét illendően eltemesse. Ez szeptember 14-én megy végbe. A fejet halotti kocsira tették, a kocsit fekete bársonnyal vonták be, a bársonylepelen fehér kereszt. Magyar huszárok kisérték a kocsit, mely mögött széles csatarendben 1200 huszár léptetett. Nehéz ágyúkat vontattak ezután, majd ismét lovasok következtek s be­zárták a menetet. Két oldalt a német lovasság ezrei mint nézők foglalták el a mezőt, így vitték a fejet a táborból a győri templomba. Holttestét sem gyalázták meg a törö­kök. A banjalukai bég, aki egykor Zrínyi foglya volt, kért és kapott engedélyt elteme­tésére. .. . A várban levők közül többen kerültek élve az ellenség kezeibe. Ezeknek egy részét később Zrínyi György a fogságból kiváltotta. Egy elfogott katonát a törökök mindjárt az ostrom után a győri táborba küldtek, hogy hírt vigyen a vár elestéről. Val­lomását írásba foglalták, s ez reánk maradt. így jutott Szigetvár a török kezébe s vele veszett a Balatonig, Kanizsáig egész Somogy megye. A Szigetvár környéki várak nem fejtettek ki semmi ellenállást, Babocsa, Csurgó, Szenyér, Koroknya a töröké lettek, a végvári élet örökre megszűnt e helyeken __ * # #

Next

/
Oldalképek
Tartalom