Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
33 A német várparancsnok egyetértett a törökkel, elárulta azt a helyet, melyet Zrínyi katonái évtizedeken át, sokszor nehéz körülmények között megtartottak a hazának. A csurgói uradalom is sokat szenvedett a 2 év alatt, de állt Szigetvár s ez kárpótolta hősünket az elszenvedett veszteségekért. Szigetvár sikertelen ostroma után a török harcok lassan elcsendesednek. Fegyverszüneti tárgyalások már az előző év óta folytak s a szokott módon, lassú huzavonával haladtak előre. Mindkét fél belefáradt a küzdelembe, de azért a béke csak 1562-ben jött létre. Tárnokmester, szigetvári kapitány, dunántúli főkapitány. Zrínyi a következő évben, 1557-ben lemondott a báni hivatalról, melyet 1542 december vége óta, tehát 14 éven át viselt. A lemondás okáról nincs tudomásunk, de bizonyára szerepet játszott benne az a körülmény is, hogy a horvát-szlavon terület ösz- szezsugorodásával a hivatal jelentősége mind kisebb lett. A várakban mindenütt német őrség ült, ezek ki voltak fennhatósága és ellenőrzése alól véve, a pénzügyi bajok szinte leküzdhetetleneknek látszottak, a kormány évekre visszamenően nem fizetett zsoldot. A hadügyi és közigazgatási gépezet nehézkesen működött s ő éppen eleget küzdött 14 éven keresztül, most már más munkakört kívánt. A király elfogadta a lemondást, de kinevezte tárnokmesterré. A tárnokmester az ország 4 legfőbb méltóságának egyike volt, de régi hatásköre a királyi kamara felállításával a városok közötti bíráskodásra zsugorodott össze, város is kevés maradt meg a királyi Magyarországon. 1561-ben meghalt Horváth Márk s Zrínyi maga kérte a királyt, bízza meg a szigeti kapitánysággal. A király örömmel kapott az alkalmon, hogy a fontos végvárat méltó kezekbe adja. A szigeti kapitányság rangban sokkal alacsonyabb fokot jelentett, mint akár a báni, akár a tárnokmesteri méltóság. Zrínyi nem nézett ilyen szempontokra. Szigetvár fontossága világos volt előtte s úgy érezte, hogy hazájának tesz vele szolgálatot, • ha a fontos végvár védelméről, karbantartásáról maga gondoskodik. Már említettük Zrínyi közéleti működésénél, hogy 1563-ban dunántúli főkapitánnyá is kinevezte őt a király s választására bízta, hogy ostrom esetén Szigetet maga védelmezze-e, vagy helyettesét hagyja a várban. Zrínyi a szigeti kapitányságban olyan hivatalt nyert, honnan a török minden lépését ellenőrizhette. Olyan volt számára ez az állás, mint őrhely, mint megfigyelő pont, honnan tekintetét szünet nélkül a törökre irányíthatta, hogy a várható veszedelmet idejében felismerje s annak elhárításáról idejében gondoskodni tudjon. A szigeti kapitányságot szívén viselte Zrínyi, ez a méltósága szerzett neki halhatatlan hírnevet. A monoszlói vállalat, vitézi szokások. Hogyan fogta fel Zrínyi kapitányi hivatását, azt hamarosan, már 1561-ben megmutatta. Tudomására jutott, hogy Arszlán, pozsegai bég, Monoszló községnél a Dráva mellett várat akar építeni. A szigeti kapitányok megadóztatták a Dráván túli részeket is, ha Monoszló felépül, ez lehetetlenné válik, sőt éppen a török lesz az, aki becsapásaival a délbaranyai és somogyi helységek nyugalmát és biztonságát veszélyezteti. Zrínyi elhatározta, hogy a nagyszámú munkással Arszlán bég katonáinak védelme alatt már megkezdett munka folytatását megakadályozza. Összeköttetésbe lépett a szomszédos kapitányokkal, Tahy Ferenccel, aki Vízvárban, Perneszi Farkassal, aki Babocsán parancsnokolt, meghívta a szenyéri őrséget s Vaska-Szentmártonnál, az átkelésre kijelölt helyen maga is pontosan megjelent. A vállalatban résztvevők száma 1000 lovas és 2000 gyalogos volt s sikerült úgy meglepniük az ellenséget, hogy az hanyatt-homlok menekülni volt 3
