Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
26 kos nevű paripája megsebesült, de sikerült neki Szelnice várát elérni. Lovát egyik üldözője lándzsája a felvonó hid előtt terítette le, neki magának azonban sikerült gyalog a várba jutnia. A vereség nem volt nagy: halott és sebesült kevés volt s a török a viadal után elállt szándékától és visszavonult, így Zrínyi elérte célját, az ütközet lefolyása azonban azt mutatta, hogy a mieink túlságosan megbíztak a törökben, a kellő óvatosságot elmulasztották, így a török erőt vett rajtuk. A vereség a jövőre nézve azzal a tanulsággal szolgált, hogy az ellenséggel szemben az óvatosságra minden körülmények közölt szükség van. Birtokszerzései. . . . Buda elfoglalása, a visszaszerzése érdekében történt kísérletek, Szulimán személyesen vezetett újabb hadjárata és az ezt követő csatározások 1541 és 44 között folytak le, aztán lassan elült a csatazaj s ha kisebb összetűzések, portyák nem is szűntek meg, jó időn át viszonylagos béke uralkodott, melyet Ferdinánd megelőző fegyver- szünet után 1547-ben 5 évre hivatalosan is megkötött a törökkel. A béke a magyar urak fájdalmára szentesítette Magyarország három részre osztását, eltüntette azt a reményt, hogy a törököt ki lehet verni az országból. Megkezdődött a magyarság nagy tömegeinek állandó együtt- és egymás mellett élése a törökökkel, kiknek székhelyei a középkori magyar kultúra régi központjai: Pécs, Székesfehérvár, Esztergom és Budavára voltak. Az érintkezés és egymásrahatás kölcsönössé vált. Zrínyi Miklós ifjúságát a török közelében töltötte, jól ismerte szokásait s tudta, hogy békében türelmesek, barátságosak, az egyenességet, vitézséget tudják becsülni. Nem zárkózott el a törökkel való érintkezés elől s minthogy férfias, nyílt, bátor, katonás modorú nagyúr volt, tiszteletet szerzett magának nemcsak alantosai, hanem a törökök előtt is. Demirhám esete mutatja, mint vélekedtek róla ellenfelei. Igazi lovagnak, a szó legnemesebb értelmében vett úrnak tekintették őt. Később részletesebben látni fogjuk, milyen alakban nyilvánult Zrínyi Miklós érintkezése és ismeretsége a törökkel, most Zrínyi első hősi harcai után meg kell emlékeznünk családi viszonyairól és birtokszerzéseiről. Az apai örökség, mely testvérei halálával egészen reá szállt, az Unna melléki családi birtokból, a korbaviai örökségből s az auraniai perjelségtől zálogjogon bírt uradalmakból és várakból állt. E birtokok Horvát-Szlavónország több vármegyéjében feküdtek, sőt Csurgó, melyet az aurániai perjelség zálogbirtokaival nyertek, somogymegyei birtokossá tette őket. Csurgót nem is bírták sokáig, mert Ferdinánd, hogy Török Bálintot a maga pártjára hódítsa, a zálogösszeg visszafizetése ellenében neki Ígérte az aurániai perjelség javait. Török Bálint ugyan semmit sem fizetett vissza a zálogösszegből, nem is maradt Ferdinánd pártján, Csurgót mégis elfoglalta, fegyveres erővel vervén ki onnan a Zrínyiek sógorát, Patos Jánost, akinek Zrínyi János atyja halála után Csurgót átengedte. Török Bálint a szomszédos Szigetvárból, mely az övé volt s meg volt erődítve s ágyúkkal ellátva, egész fegyveres sereggel támadt Csurgóra s a várban talált értékeket, ékszereket is mintegy 2000 forint értékben a maga részére megtartotta. Török Bálint hatalmaskodásával a Zrínyi testvérek bosszúját hívta ki maga ellen. Később is, bizonyára az aurániai perjelség birtokaihoz formált igényeiből ldfolyólag haragudott a Zrínyi testvérekre, akikről Kaczianer megöletése után nagyon elítélő nyilatkozatot tett Nádasdy Tamásnak, így értjük meg, hogy Zrínyi Miklós, amikor 1542-ben a Buda alatti táborba sietett, előbb megdúlta a csurgói, aztán a Török Bálint pápai és szomszédos birtokait. Török Bálint ekkor már a Héttoronyban sínylődött, felesége és két fia indított pert Zrínyi ellen, aki viszont már régebben tett kísérletet Csurgónak törvényes úton való visszaszerzésére.
