Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931
17 Végül föltétien hatással volt Guarini „II pastor Fido“-jára, mely az egyetlen érdemes mű arra, hogy néhány sorban külön is foglalkozzunk vele. 1599-ben VIII. Kelemen pápa hatalmi és politikai kérdések miatt a gyönyörű ferrarai Este-kastélyt a Po-szigetén földig leromboltatta. Ügy tűnik, mintha e tündérvár széthordott köveivel s e barbár tett gyorsan terjedő hírével együtt vitték volna szét az „Aminta“-t is. Mintha az egész Európa közönsége elhatározta volna, hogy az „Aminta“ után semmi mást nem olvas és nem ír, csak pasztorálét. Egymásután fordították le és adták ki idegen nyelveken: latinul, horvátul, spanyolul (s így anyanyelvén csodálhatta meg később Cervantes), görögül, németül, dánul, hollandul, lengyelül és Csokonai Vitéz Mihály lefordította magyarra is 1794 körül. Ügy terjedt, mint maga a renaissance gondolat. És ha a renaissance lényege az emberi öntudat, a szellem ébredése, az emberi jogok felismerése, a természet felfedezése, a klasszikus egyszerűségre való törekvés, — akkor a renaissance pásztordráma tetőpontját az „Aminta“ jelenti, épp úgy, mint Michelangelo a szobrászatban, vagy Rafael a festészetben, mert itt is az egyén felfogása tükröződik vissza. — Másrészt, ha a renaissance átmeneti kor a középkorból az újkorba, akkor az „Aminta“ összekötő láncszem az emberi szellemtörténetben, mert amíg Dante vall és hisz, — Petrarca sejt és remél, addig Tasso »küzd és szeret! A magyar irodalomban a renaissance pásztordrámát csak egy parányi töredék képviseli, Balassi Bálint „Credulus és Julia“-ja. Nem több az egész két nyomtatott oldalnál, de arra elég, hogy felismerjük benne az olasz pásztordrámák hatását. Balasi ismerte Petrarcát,24 ismernie kellett Tasso Amintaját is, ami nemcsak néhány költeményében előforduló hasonló nevekkel és képekkel van bebizonyítottunk véve, hanem a „Credulus és Julia“ töredékében is felismerhetjük az Aminta sorait. Habár ezek, vagy hasonló kifejezések, akkor már általánosan ismertek voltak s így vehette őket máshonnan is, nem lesz érdektelen az összehasonlítás kedvéért egymás mellé tenni őket: „Credulus és Julia“-ból: „Cre.: A szép Diana, az vadászásnak Isten asszonya, gyakran elhagyta sétá- lását s fiigyelmetesen hallgatta az én siralmas verseimet, sőt még az erdők, hegyek, völgyek, berkek is hallván az én keserves énekemet, mellettem keservesen megzöngtenek, csak te egyedül szép Julia, hogy áspis módra füleidet bedugod beszédimre, nem könyörülsz rajtam ...“ „Aminta“-hói: Seena II. Atto I. „Aminta: Ho visto al pianto mio Risponder per pietate i sassi e 1‘onde E sospirar le fronde Ho visto al pianto mio: Ma non ho visto mai, Né spero di vedere Compassion nella crudele e bella Che non so, s‘io mi chiami o donna o fera .. Szolgai utánzást persze nem tudunk kimutatni. Éppen ez emeli ki és avatja Balassit a magyar renaissance legelső dalköltőjévé, öntudatosan alkot és vesz át képeket, kifejezésekét, de azokat mindig átalakítja és új színekkel festi ki. 24 Dr. Kastner Jenő: I. rapporti letterari tra 1‘Italia e L'Ungheria. (Megjelent: L'Europa Orientale, 31 Luglio 1926. 418. lap). Eckhardt Sándor: Valentino Balassi e Petrarca (Corvina 1921. 64. lap.) 2
