Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931
13 családok is, mint a Beutivogli-k, Sacrati-k, Contrari-k, Bevilaqua-k stb. követni igyekeztek. Büszkék voltak a szép palotákkal, templomokkal ékesített fővárosukra, melyen keresztül vezetett az út Germánia felé, s ezáltal Ferrara nagy forgalmi székhely lett. Nem is utazott Itálián keresztül egyetlen főár sem a nélkül, hogy Ferrarában látogatást ne tett volna. A vendégek szórakoztatásáról pedig mindig' körültekintő gondoskodás történt. Az udvar és a főnemesség versenyre keltek a különféle látványosságok, bálok, bankettek, jelmezes ünnepélyek, színielőadások rendezésében. A velencei követ, Emiliano Manolesso, 1575-ből kelt levelében megírja kormányának, hogy az uralkodó család nemes szórakozásokban keres felüdülést, ahol a művészeteknek jut mindig a főszerep. Itt élt Tebaldeo. Itt adták elő 1487 január 21-én Niccolö da Corregio „ottava rima“-ban írt „Cefalo“ című pásztordrámáját. Ez a szerző nem képes felszabadulni még a zsarnok klasszikus szabályok súlya alól, de nem téveszti szem elől a korabeli példákat sem. Az első felvonásban Auróra szerelmet vall Cefalonak, de az nem hallgatja meg. mert szereti feleségét, Pocri-t. Auróra azonban megingatja felesége hűségében való bizalmát és ráveszi, hogy álruhában próbálja megkísérteni feleségét. Cefalo kereskedőnek öltözve, gazdag ajándékot ígér Pocrinak szerelméért. Pocri eleinte küzd a hiúság és hűség közt, majd a véletlen folytán felismeri a csábítóban férjét és elmenekül. Cefalo siránkozva követi, s megbánja, hogy ily hitvány módon rá akarta szedni feleségét. A második felvonásban Pocri az erdőben bolyong, de nyomában van Cefalo. Egy öreg pásztor megállásra bírja Pocrit, s előhíva a többi pásztorokat, énekelve magasztalják Cupido hatalmát. Cefalo utoléri. A harmadik felvonásban a házastársak kibékülnek és az erdőből hazafelé sétálnak. Cefalo előreküldi nejét, mert ő el akarja ejteni csodás dárdájával a felbukkanó vadkant. Pocri hazaérve, egy gonosz fauntól értesül, hogy Cefalo az erdőben nem vadkant, hanem Aurórát lesi. A negyedik felvonásban a féltékeny Pocri visszasiet az erdőbe, hogy ura hűtlenségének tanúja legyen. A vadászgató Cefalo gyanús zajt hall az egyik bokoi mögött, s odavágja dárdáját, mely halálra sebzi az ott meghúzódó Pocrit. Nimfák és múzsák siratják a halottat. Az utolsó felvonásban Diana dárdájával érintve, feltámasztja Pocrit és visszaadja Cefalonak azzal, hogy: „Te Pocri, nem lész többé féltékeny, s te Cefalo, másba szerelmes soha.“ „Tu Pocri, non sarai mai piü gelosa Né Cefalo fia mai d'altra innamorato.“ A darab aztán még a Sacra Rappresentazione-knál szokásban volt következő talpraesett „Licenza“-val végződik: „Veduto avete, o miéi cari auditori Del spectaculo nostro el mező e ‘1 fine; La dentro raconciliarsi gli amori, Dando ristoro a le sue discipline: Questa vita mortale é come i fiori, Che stan coperti sotto acute spine. Se ‘1 v‘e piaciuta questa nostra Festa, Fatene segno, e altro far non resta.“ A XYI. század legelején aránylag kevés pásztordrámáról tudunk, s azok is nagyon kevertek, sok bennük a pásztormotivum, mégsem teljesen és kimondottan pásztordrámák. így Bellincione eklogái, vagy Marc‘Antinio Marescotti erősen erkölcsi célzatú „Astreo“-ja, melyet 1505-ben Bolognában elő is adtak.
