Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1930

18 melyet előde nyomdokaiban folytatni akart, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Ministerium az í928/29. tanévtől kezdődőleg elrendelte a reáliskolai nevelőintézet fokozatos megszüntetését. Ez évben az V. évfolyam már meg sem nyílt s a követ­kező években a VI., majd a VII. évfolyam megszüntetése következett be. Ugyan­ekkor azonban megnyíltak a m. kir. „Zrínyi Miklós Akadémia“ I — 111. évfolyamai. A nevelőintézet tanárikarát fokozatosan más intézetekhez helyezték át, a nagy­szerű gyűjteményeket a testvérintézeteknek kellett átadni. A felszerelés túlnyomó részét, a fizikai, természetrajzi és ásványtani szertárt a Rákóczi Ferenc soproni reáliskolai nevelőintézet kapta, mely ugyanezen idő alatt alreáliskolából főreál­iskolává fejlesztetett ki. * * ♦ Emlékezésünk végére jutottunk. A pécsi m. kir. Honvéd Hadapródiskola 1898—1918-ig e helyen működött az ezeréves hármas eszmény: Isten, király, haza szent szolgálatára nevelve tagjait. Jelszava volt: „Becsülettel élünk és halunk.“ És hogy e jelszónak egészen megfelelt, azt az intézet hősihalott emlékműve bizonyítja, melyen aranybetükkel felírva olvasható 1 volt parancsnoknak, 8 tiszttanárnak és 145 egykori növendéknek neve, akik elestek a hazáért, vérükkel pecsételve meg az intézet gyönyörű jeligéjét. Ezek között a szent hagyományoktól terhes falak között nyílt virágzásra a villámsújtott ezeréves magyar tölgy egy új, zöldelő hajtása: nevelőintézetünk. Messzelátszó, büszke homlokára arany betűkkel felírta a „Zrínyi Miklós“ tün­döklő nevet. Zrínyi lelkét és szellemét idézi ez a táj. Itt harcolta oroszláni harcát az oz­mán világ egész erejével. A túlerő, az ellenség irtózatos hatalma nem rettentette. Lába a három részre szakított, véresen vonagló, drága magyar anyaföldbe gyöke­rezett, ebből nyerte páratlan erejét. Alakja, neve fogalommá nőtt, tudósok, mű­vészek, költők zengik soha el nem halványodó erkölcsi nagyságának dicsőségét. A régi m. kir. „Zrínyi Miklós“ reáliskolai nevelőintézet az ő szellemét hagyja örökségül az intézeti elődök híven őrzött jelszavával együtt az utódnak: „Becsülettel élünk és halunk!“ Garay Lajos. Megjegyzés. Jelen visszaeinlékezések összeállításánál forrásul szolgált Kovács József vezér­tanácsnok úr, intézetünk volt igazgatójának kéziratos művecskéje, aki az intézeti ,,Emlékgyűjtemény“ részére igazgatói működésének történetét röviden összefoglalta. — Hálás köszönetét kell nyilvánítanom Vörösváry Ernő ny. tan. főesperes úrnak, aki kérésemre a kismartoni főreáliskola múltjára nézve igen becses és bőséges adatokat volt szives rendelkezésemre bocsátani. Felhasználtam a régi Értesítőket s 11 esztendő történetének magam is tanúja vagyok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom