Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1930
18 melyet előde nyomdokaiban folytatni akart, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Ministerium az í928/29. tanévtől kezdődőleg elrendelte a reáliskolai nevelőintézet fokozatos megszüntetését. Ez évben az V. évfolyam már meg sem nyílt s a következő években a VI., majd a VII. évfolyam megszüntetése következett be. Ugyanekkor azonban megnyíltak a m. kir. „Zrínyi Miklós Akadémia“ I — 111. évfolyamai. A nevelőintézet tanárikarát fokozatosan más intézetekhez helyezték át, a nagyszerű gyűjteményeket a testvérintézeteknek kellett átadni. A felszerelés túlnyomó részét, a fizikai, természetrajzi és ásványtani szertárt a Rákóczi Ferenc soproni reáliskolai nevelőintézet kapta, mely ugyanezen idő alatt alreáliskolából főreáliskolává fejlesztetett ki. * * ♦ Emlékezésünk végére jutottunk. A pécsi m. kir. Honvéd Hadapródiskola 1898—1918-ig e helyen működött az ezeréves hármas eszmény: Isten, király, haza szent szolgálatára nevelve tagjait. Jelszava volt: „Becsülettel élünk és halunk.“ És hogy e jelszónak egészen megfelelt, azt az intézet hősihalott emlékműve bizonyítja, melyen aranybetükkel felírva olvasható 1 volt parancsnoknak, 8 tiszttanárnak és 145 egykori növendéknek neve, akik elestek a hazáért, vérükkel pecsételve meg az intézet gyönyörű jeligéjét. Ezek között a szent hagyományoktól terhes falak között nyílt virágzásra a villámsújtott ezeréves magyar tölgy egy új, zöldelő hajtása: nevelőintézetünk. Messzelátszó, büszke homlokára arany betűkkel felírta a „Zrínyi Miklós“ tündöklő nevet. Zrínyi lelkét és szellemét idézi ez a táj. Itt harcolta oroszláni harcát az ozmán világ egész erejével. A túlerő, az ellenség irtózatos hatalma nem rettentette. Lába a három részre szakított, véresen vonagló, drága magyar anyaföldbe gyökerezett, ebből nyerte páratlan erejét. Alakja, neve fogalommá nőtt, tudósok, művészek, költők zengik soha el nem halványodó erkölcsi nagyságának dicsőségét. A régi m. kir. „Zrínyi Miklós“ reáliskolai nevelőintézet az ő szellemét hagyja örökségül az intézeti elődök híven őrzött jelszavával együtt az utódnak: „Becsülettel élünk és halunk!“ Garay Lajos. Megjegyzés. Jelen visszaeinlékezések összeállításánál forrásul szolgált Kovács József vezértanácsnok úr, intézetünk volt igazgatójának kéziratos művecskéje, aki az intézeti ,,Emlékgyűjtemény“ részére igazgatói működésének történetét röviden összefoglalta. — Hálás köszönetét kell nyilvánítanom Vörösváry Ernő ny. tan. főesperes úrnak, aki kérésemre a kismartoni főreáliskola múltjára nézve igen becses és bőséges adatokat volt szives rendelkezésemre bocsátani. Felhasználtam a régi Értesítőket s 11 esztendő történetének magam is tanúja vagyok.
