Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1930
12 nyelv. A cseh nyel, mint tantárgy megszűnt létezni. 1904-ben pedig a közös hadügyminisztérium elrendelte, hogy a tantárgyak egy része, a kisebbik fele, magyarul taníttassék. Ez a rendelet akkor nagy nemzeti vívmányt jelentett. A rendeletnek folyománya gyanánt az 1904/1905. tanévtől kezdve a vallástan, történelem, természetrajz magyarul voltak tanítandók, a szabadkézi rajz, szépírás és ének pedig magyarul és németül is magyarázandók. A tanítás azonban a magyar tantárgyakból is tulajdonképen kétnyelvű volt, mert a Bécsből gyakran leránduló szemlélők rendszerint azt követelték, hogy a magyar növendékek németül, az idegen anyanyelvűek magyarul feleljenek. Nem csekély feladatot rótt ez a helyzet a tanárokra, ha a követelményeket ki akarták elégíteni. 1908 ismét nevezetes dátum a kismartoni iskola életében: alreáliskolából főreáliskola lett. Már 1904-ben megígérte a közös hadügyminiszter a magyar delegációnak, hogy Magyarországon a maehrisch-weisskircheni katonai főreáliskola mintájára egy második főreáliskolát állít fel osztott, azaz magyar-német nyelvvel. Ennek a katonai főreáliskolának helyéül ugyancsak Kismartont szemelték ki. Az alreáliskola számára más otthont kerestek, s a választás Marosvásárhelyre esett. A 3 osztályú főreáliskolát tehát Kismartonban kellett felállítani. A kismartoni alreáliskolának gazdag tudományos és művészeti gyűjteményei voltak, melyeket 40 év fáradságos munkájával szerzett. E gyűjteménynek gyarapításában különösen Melencei Zsiván Sándor iskolaparancsnokságának ideje (1904—1913) volt eredményes. Melencei Zsiván Sándor eredetileg műszaki ezredbeli tiszt volt, később hosszabb időn át a maehrisch-weisskircheni katonai főreáliskolának volt a fizika tanára. Mint parancsnok a paedagogiai segédeszközök és tudományos gyűjtemények szaporításának és dekorativ elhelyezésének, különösen a fizikai és kémiai szertár és természetrajzi gyűjtemények gazdagításának és konzerválásának valódi fanatikusa volt. Az alreáliskola Marosvásárhelyre való áttelepítésének megtervezésével és végrehajtásával őt bízták meg, ugyanakkor azonban meghagyták az újonnan létesítendő főreáliskola parancsnokának. A megbízatásnak úgy tett eleget, hogy a régi gyűjtemények mind régi helyükön maradtak, egyedül a könytárat kellett egészen átadnia. Az alreáliskola kiválása után a kismartoni intézetet a főreáliskola céljainak megfelelő felszerélessel és berendezéssel kellett ellátnia. A parancsnok ebben fáradhatatlan volt. Kieszközölte az üvegház jelentékeny kibővítését, pompás fizikai és kémiai laboratóriumok berendezését, a természetrajzi gyűjtemények nagyobb szubvencióját s remek fogással hatalmas ásványgyűjtemény megszerzését. Egy tudománykedvelő tüzértiszt egész életén át gyűjtötte az ásványokat, s mint nyugállományú ezredes gyűjteményét halála előtt a Hadügyministerium- nak ajándékozta oda. Ennek más gondokkal terhelt tényező férfiai nem tudtak mihez fogni a pompásan lajstromozott és leírt tárgyakkal s egyelőre a bécsi Arzenál múzeumában helyezték el azokat. A gyűjtemény értékét szakértők 40.000 aranykoronára becsülték. Szinte unicum számba menő darabok is voltak benne. Arany példáid 16 féle alakban fordult elő. A legnagyobb ritkaságok egyike, kristályos termés-vas is volt közte. Amint ennek a gyűjteménynek híre és története aljutott Zsiván S. ekkor már alezredes fülébe, azonnal mindent megmozgatott és addig kilincselt, amíg az egészet meg nem kapta a katonai főreáliskola részére. Zsiván S. alezredes, amilyen szenvedélyes gyarapítója volt a gyűjteményeknek, olyan szigorúan őrködött azon, hogy a tanítás és nevelés az eddiginél is eredményesebben folyjék. Alatta az intézet minden vonatkozásban a legjobb hírnévnek örvendett, gyűjteményeinek gazdagságával kevés intézet vetekedhetett. Szándékosan foglalkoztunk a kismartoni katonai főreáliskola történetével s különösen Zsiván Sándor iskola-parancsnok tevékenységével ilyen bőven. Rá
