Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1929

9

alapon áll-e, vagy a saját nyomorult esze után jár. Neki a laikus iskola nevelése tökéletesen elegendő, csak egy a fontos: eszeveszetten fogcsikorgató soviniszta franciává nevelni! Ez az egyetlen, de nagy és szent kötelesség! Azt a kifejezést, „művelt francia“ — csak mi hangoztatjuk a nélkül, hogy meggondolnék, hogy ez egy a XVII. századból emlékezetünkben maradt francia főúrnak díszöltözete, aki akkor valóban műveltebb volt, mint a mi nemeseink, akik a törökök ellen bravuros- kodtak a „végeken“, de manapság a díszöltözetnek már a gombjai is megrozsdásodtak. Nem találtuk mi őket sem műveltebbeknek, jól nevelteknek meg egyáltalán nem. Láttam nyílt utcán oly dolgokat, melyekért nálunk meglincselnék az embert. Minden udvariasságuk abban áll, hogy minden ötödik szavuk után gépiesen odateszik a „monsieur“-t, amely már nem is jelenti azt, hogy „uram“, hanem csak annyit, hogy „hé“. Azt az úri modort, melyhez mi hozzászoktunk, hiába keressük. Nagyképűek, felületesek, lármásak, határtalanul önteltek és fanatikusak.

Egy parányi kis példa; nézzük csak meg Lavisse : „Histoire de France“ Cours moyen (Colin kiadás) könyvecskéjét. Primitiv, de gyermeki szemnek és szájnak kedves dolgokkal díszítve. Ez van rányomtatva: „Gyermek, te itt a borítékon Franciaország gyümölcseit és virágait látod. Ebből a könyvből megtanulod Franciaország történetét. Szeretned kell Franciaországot, mert a természet széppé, története pedig naggyá tette“. Bent a könyvben nem az a fontosabb rész, amit elbeszél, hanem a minden lapon található hazafias buzdítás; bizony sokat lefordíthatnánk saját részünkre. És a végszó? „Bár lenne ez a nagy háború, melyből F’ranciaország és szövetségesei győztesekként kerültek ki, az utolsó háború!“

Kérdem, meg van-e fordítva ez így a mi könyveinkben ? „Ez a háború az utolsó, melyből Franciaország és szövetségesei győzedelmesen kerültek ki.“

De nemcsak a történelemmel, hanem minden más tárggyal is így vannak. Minden csak addig jó nekik, míg hazaszeretetüket velük alátámaszthatják. Erre külön tárgyuk van, az u. n. „morale laique“ (polgári erkölcs), melyet az elemi iskolákban már heti 7—9 órában tanítanak hittan helyett.

A francia polgári fiúiskolák és elemi-iskolai tanítóképzők 1920-i tanterve előírja, hogy az iskola feladata a nemzeti egység szellemének ápolása és fejlesztése és a hazaszeretetre való nevelés. A francia minden időben az emberiség tanítója volt — tanítják ők. Néptanítónak lenni a legmagasztosabb hivatás — Franciaországban.

A katonai gyakorlatokat 1902-ben hozták be a középiskolákba, a háború után azonban eltörölték azokat, mert fontosabb, ha az ifjúság inkább lelkileg, mint testileg alkalmas és fogékony a katonai szolgálatra.

A hazaszeretet élesztősére semmit sem találnak alkalmasabbnak, mint a gyűlölet szítását, nemcsak volt ellenségeikkel szemben, hanem fegyverbarátaik gyengéit is örömmel kihasználják, hogy saját hasznukra „szellemesek“ lehessenek. Olvasókönyveik tele vannak gyűlöletes uszításokkal. (Akik részletekre nem sajnálják az időt, idevonatkozó adatokat bőven találnak a Magyar Paedagogia 1929. 3—6. sz. 128. lap).

Böviden néhány adat Dr. Kemény Gábor: Francia Középiskolák Szervezete c. (Kolozsvár 1915.) könyvéből.

A francia középiskolák élén egy igazgató — a proviseur — áll, aki ama kötelessége ellenére, hogy az iskola szellemét és adminisztrációját vezesse, semmi egyéb, mint gyengetekintélyü hivatalnok. Annál több szabadságuk és tekintélyük van a tanároknak.

Nagy előnyük, hogy a szakrendszer szent előttük. Náluk pl. nem lehet a földrajz tanárát nyelvoktatásra fogni, sőt a francia tanárt az angol tanítására sem, bár tudhat angolul. Ha valaki a III. o-nak az osztály tanára, ez azt jelenti, hogy mindig a III. osztályban tanítja egy és ugyanazt a tantárgyat. Ennek az az előnye, hogy hosszú tapasztalat után valóban abban az osztályban az ott előírt anyagot a legjobban fogja