Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
21 ügynek fegyverrel segítségére többé úgy sem lehet, az eléggé súlyos feltételeket elfogadta, s kuruc büszkeségét legyőzve 1760. okt. 9.-én a hűségi esküt Bécsben, az udvari kancelláriában le is tette. Az eskü letételéről néki a bizonyságlevél, a királyné sajátkezű aláírásával ellátva kiadatott. De itthon soká a marsall nem maradhatott. Magas méltóságai, birtoka, gyermekei,1 mindene, ami volt, Franciaországhoz kötötte immár. Visszatért hát Francia- országba, s ott luzancy-i birtokán2 gazdálkodva kb. 20 évig élvezte még — családja körében — azt a sok örömet, mellyel gyermekeinek szeretete, magas állásának fénye, királyi jóltevőinek bizalma és baráti jóindulata öregsége napjait bearanyozták. Ott is halt meg, Luzancy-ban, 1778-ban, 89 éves korában. Síremléke ma is ott áll Lu- zancy templomának kis Mária-kápolnájában. Hamvainak tervbe vett hazaszállítását akkor, mikor a magyar kormány Rákóczinak és bujdosótársainak idegenben nyugvó porait felkutatta és hazahozatta, a francia leszármazottak tiltakozása hiúsította meg. Halála nemcsak egy becsülettel végigküzdött, viszontagságokkal teljes, de eredményekben is gazdag élet záróköve, vele lezárulnak a franciaországi magyar huszárok történetének legszebb lapjai is. Valóban Bercsényi halála után a magyar csapatok hasonló nagy tehetségű, kiváló vezért Franciaországban többé nem találtak, de különben a forradalom napjai is rohamléptekben közeledtek már s azok pusztító szelleme pár év alatt úgyis teljesen kiirtotta a huszárezredekből nemcsak a magyar elemeket, de hovatovább azt a sajátosan magyaros szellemet is, melyet Bercsényi és társai ott meghonosítottak, s amely a XVIII. század francia huszárságának oly érdekes jelleget adott. Bercsényi ezredét, mint láttuk, előbb fia, Miklós, majd ennek korai halála után másik fia, Ferenc vette át. Ez a Bercsényi Ferenc volt az, akinek a forradalom kitörésekor választania kellett, felajánlja-e kardját, szolgálatait a forradalom vezéreinek, vagy megmarad a királyi család, s a királyság, mint államforma iránti hűségében. Néki magának a választás nem volt nehéz, — de megoszlást! meghasonlást keltett a kérdés katonái között, s így történt meg az a sajnálatos dolog, hogy míg Bercsényi Ferenc az ezred egy részével kivált a francia hadsereg kötelékéből és visszatért Magyarországba, a másik rész Franciaországban maradt, s a forradalmi hadsereghez pártolt. Ez az ezredtöredék az, amelyből a republikánus kormány — Bercsényi nevének eltörlésével — a napjainkig, illetve 1928-ig fennállt 1. számú huszárezredet alakította. Hogy a híres magyar huszárezredesnek, Bercsényi Lászlónak érdemeit az egykorú francia kritika hogy méltatta, annak dokumentálására elegendő lesz az a pár soros, rövid idézet, melyet enilített műve 104. lapján Forster hasonló céllal Luynes herceg emlékirataiból bemutat. „Berpsényi — írja a herceg — sokáig volt huszárezredes és nagy hírnevet szerzett vitézsége, esze és tevékenysége által; néhány év óta a király szolgálatában lévő összes huszárok felügyeletével volt megbízva. Ő a legjellemesebb emberek egyike, kik léteznek és ennek ismertetik el. Erre az elismerésre ő valóban méltó és az utolsó hadjárat, melyben résztvett, feljogosította őt arra, hogy a marsallbot elnyerését remélhesse“. 1 Bercsényi 1726-ban nősült s a vagyontalan, de feltűnő szépségű elszászi leánnyal — Catherine de Wiet-Girard-ral kötött házasságából 12 gyermek származott. V. ö. Foussemagne grófnő i. m. 454—455. o. „Le 14 mai 1726, le comte La- dislas de Berchény épousait Catherine de Wiet Girard ... le couple vécut heureux, et eut une nombreuse postérité: quatre fils et autant de fiiles, sans compter quatre enfants morts en bas ágé“. 2 A kis helység, teljes nevén Luzancy-en-Brie, Páristól keletre, attól 50—60 km.-re a Marne-folyó mellett fekszik Ferté—sous—Jouarre közelében. V. ö. Foussemagne grófnő i. m. 455. o.: „Quelques années aprés son mariage le comte acheta prés de la Ferté—sous—Jouarre, le beau domaine de Luzancy, situé dans une boucle de la Marne, sur la rive droite“.
