Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

12

országba megy s onnét indul Rákóczi biztatására a következő évben Franciaországba, hogy ott, a szövetséges francia király udvarában, vagy, mint katona, annak hadseregében új életet kezdjen. Az öreg XIV. Lajos szívesen fogadja a Rákóczi ajánló levelével érkező magyar menekültet, s őt illusztris nevének, főúri rangjának tekintetbe vételével előbb testőrgránátosai közé osztja be, majd még az év végén a Ráttky György vezetése alatt álló huszárezred alezredesévé nevezi ki,

A következő esztendőben (1713) Bercsényi, a 23 éves alezredes, már meg is kezdi szolgálatát a francia lobogók alatt, s a rajnai seregnél ezrede harcaiban részt véve több ízben, de különösen Landau ostrománál nagyon kitünteti magát. Pár év múlva, 1719-ben Berwick marsall alatt Spanyolországban harcol, s magatartásával nem csak vezéreinek bizalmát és dicséretét vívja ki magának, de eléri azt is, — ami a király teljes bizalmának és elismerésének is legfőbb jele, — hogy t. i. új, külön huszárezred megszervezésére kap engedélyt (1720). Bercsényi, aki eddig gyors emelkedését kiváló szolgálatai mellett részben mégis édesatyja és Rákóczi nagy nevének köszönhette, most egy új ezred, a saját ezrede élén a lehetőségeknek és kilátásoknak egészen új horizontja előtt állott. A fejedelmi kegy ez újabb impozáns megnyilvánulásának felvillanyozó hatása alatt tettereje meghatványozódik, s ezrede megszervezéséhez nagy ambícióval s a legnagyobb körültekintéssel fog hozzá. Nem akar szégyent vallani katonáival, tudja, hogy egy sikertelen kezdés, egy eredménytelen próbálkozás az ő személyes karrierjét is ketté törheti, ezért, okulva elődei példáján, minden törekvése oda irányul, hogy lehetőleg színtiszta kuruc-magyarokat gyűjtsön össze zászlaja alatt. Csak azokban bízik, akikkel valaha édesapja s a nagy Rákóczi vezérlete alatt egy táborban küzdött hazája elnyomói ellen, akiknek lelkét, mint az övét is, a bujdosók elkeseredése és reménye fűti át, s ezért magára vállalva egy hosszú tengeri utazás minden költségét, minden veszedelmét, elmegy Konstanti- nápolyba, Rodostóba, ahol kipróbált, jó magyar vitézekkel remél nyerhetni találkozót s ahol atyja bölcsessége és pénze is nagy segítségére lehet vállalkozása sikeres megoldásában.

Számításaiban nem csalatkozott s tervei úgy, amint azokat elgondolta, tényleg hamarosan valóra is váltak. A toborzáshoz szükséges pénz nagy részét csakugyan Bercsényi Miklós teremtette elő, aki ez alkalommal nagy és súlyos áldozatokat hozott fia ügyének előmozdítása érdekében: eladta azt a pompás, kb. 100.000 livre értékű ezüstkészletet is, amelyet egykor XIV. Lajostól kapott ajándékba. Mikes Kelemen szerint kb. 300-ra tehető azoknak a jó vitézeknek a száma, akikkel Bercsényi László Törökországban hajóra szállt. Csak egy ponton kellett Bercsényinek kényszerűségből engedményeket tennie. A létszámot kizárólag magyar újoncokkal betöltenie nem sikerült, idegen nemzetiségű elemeket is fel kellett vennie, de ő ezek közül is ki tudta válogatni azokat, akiket nem a kalandvágy sarkalt, hanem a kurucok, a bujdosók ügye iránti lelkesedés és hűség tett az ő híveivé, s akikre bátran rábízhatta nevének, kardjának becsületét. A kezdet nehézségein — hála atyja szeretetének és bőkezűségének, ilyenformán szerencsésen túlesett s a további emelkedés, a hírszerzés széles pályája immár nyitva állt előtte. Maga Mikes Kelemen is így vélekedik róla, midőn egyik levelében a toborzás lefolyásának és eredményének ismertetéséhez a következő megjegyzést fűzi: „Elég a, hogy már neki regiinentye van. Akinek pedig ott regimentye vagyon, a már az előmenetelnek az első grádicsára lépett, főképen az idegenek közül.“1

Hogy Bercsényi jó munkát végzett, s buzgalmával a legfelsőbb helyen is meg voltak elégedve, mutatja az, hogy midőn Marscillesben kikötött, a királyi kitüntetés már ott várt rá partra szállása pillanatában. A király a Szent-Lajos-rend lovagkeresztjével tüntette ki buzgó huszárezredesét, aki boldog volt, hogy ambícióinak, katonaálmainak beteljesedéséhez egy nagy lépéssel közelebb juthatott.

Forster i. m. 49. 0.