Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
31 górják megállapítása. A tárgyak felosztása akkor lesz logikus és a tudományok fejlődésére gyümölcsöző, ha a tárgy általános fogalmában gyökeredzik s ment marad minden filozófiai előítélettől Aki a tárgykategóriák rendszerét meg akarja állapítani, annak nem szabad valamely filozófiai világnézet álláspontjából kiindulnia s az egyes kategóriákat mintegy belőle levezetnie, hanem magának a tárgynak a filozófiájára kell támaszkodnia s csak logikai elvek után szabad igazodnia. Az egyes tárgykategóriák speciális problémáinak tárgyalásánál csak az összehasonlító kritikai eljárás lehet a gyümölcsöző. Mivel a filozófia tárgyának a természeténél fogva sohasem gondolhat exakt biztosságra, a problémák legvalószínűbb megoldása csak úgy remélhető, ha a specialis tudományok megállapításait az általános tárgyfilozófia eredményeivel összehasonlítjuk s velük harmóniába hozzuk. VI. Utak a filozófiai alaptudomány felé. Bár a filozófiai alaptudomány még teljesen újkeletű tudomány s bár sokan, mint már fentebb láttuk, fölöslegesnek tartják a filozófia rendszerében, mindazonáltal oly hatalmas szellemekkel találkozunk művelői között, kiknek neve garanciát jelent az új tudományág jövőjét illetőleg. Az alaptudomány megalapítójának az osztrák Meinongot tekinthetjük, aki „Untersuchungen zu einer Gegenstandstheorie“, „Gegenstände höherer Ordnung ‘ és „Annahmen1 című műveiben ennek az új tudományágnak feladatát megjelölte s alapvonalait megrajzolta. Azonban Meinong a tárgy fogalmát túl tágnak, a tárgyelmélet feladatát túl szűknek vette. A tárgy fogalmába felvette a lehetetlen tárgyakat is, már pedig ezek általános törvényszerűségek megállapítását lehetetlenné teszik. A tárgy lényegéből kizárta a fennállást, aminek következtében az a tárgyfogalom, amelyet meg akar világítani, pusztán ideális jelleget nyert. De módszertani ideálja is megszűkítette az alaptudomány területét. A matematikai ápriorizmus exakt biztossága lebeg szemei előtt, s ebből az ideálból kifolyólag csak azokat az ideális tárgyakat veszi lel az alaptudomány keretébe, amelyek deduktiv ápriorizmust tesznek lehetővé. így Meinong az ideális apriorikus alaptudomány mellett egy reális aposzterio- rikus alaptudományt is felvesz. Meinong két alaptudományára vonatkozólag meg kell jegyeznünk azt, hogy feltétlen nyereséget jelentenek az alaptudomány területén. Azonban kettősségükben nem jelenthetik az igazi alaptudományt, mert az emberi ész általánosító törekvései egy magasabb egység megteremtését teszik szükségessé. Meinong mellett elsősorban Husserl alaptudományi törekvései érdemelnek említést. Azonban Husserl alaptudománya is szűk, amely körülmény világnézeti felfogásának köszönhető. Husserl radikális rácionálista s így a tárgyban csak relácionális struktúrát lát. Ezen meggyőződésében Husserl annyira biztosnak érzi magát, hogy a tárgy fogalma nem is jelent számára problémát. így nemcsak az alaptudomány tárgya, hanem a tárgy általában is puszta ideális jellegű s szintén ápriorikus viszonyok szövevénye. Módszer tekintetében azonban lényeges eltérés van a két filozófus között. Míg Meinong deduktiv módon akarja levezetni azokat az ápriorikus szükségességül tulajdonságokat és viszonyokat, melyek a szükebb értelemben vett ideális tárgyak általános struktúráját alkotják, Husserl módszere fenomenológiai és abban áll, hogy intuícióval a konkrét tárgyak előfeltételét képező általános lényegeket állapítja meg. Figyelmet érdemel Rehmke „Alaptudománya“ is. Rehrnke ebben a művében megállapítja az összes tárgyak közös tulajdonságait s azután a főbb tárgykategóriákat kutatja. Schémája tehát teljesen megfelel egy alaptudomány programmjának. Azonban tudatfölfogása, amely a tárgy meghatározásában kifejezésre jut s amely egész alap
