Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
jő Á képzetekkel kezdtük az ideális tárgykategóriák felsorolását, mert ezeknek ideálitása legjobban szemünkbe ötlik. Már nehezebb a szemléletek ideálitását átlátni. (Szemléleten nemcsak a látás, hanem az összes érzékek adatait értjük !) A komplikációt az a körülmény idézi elő, hogy az ember a naiv felfogástól nehezen tud megszabadulni s a gyakorlatban valamennyien naiv reálisták vagyunk. Azt hisszük, hogy az asztal, amit előttünk látunk, a melódia, amit fülünkkel hallunk, a virág édes illata, amit éppen beszívunk, az ételek pompás íze, a testek keménysége, kiterjedése, stb. közvetlenül, a maguk igazi valóságában kerülnek tudatunkba. Ennek a lehetetlenségét a naiv reálizmus kivételével valamennyi filozófiai irány elismeri. Aki a megismerés természetével tisztában van, az könnyen beláthatja azt, hogy a reális értelemben felfogott tárgyak a maguk valóságában nem kerülhetnek a tudatunkba. Már pedig a megismerés végeredményben nem egyéb, mint a tárgyaknak tudatossáválása. Hogy kell tehát elképzelnünk a valóságok megismerését? A radikális racionálista ideálisták helyzete könnyű a szemléletek magyarázatánál. Ők egyáltalán nem ismernek el transcendens valóságot s azt állítják, hogy a tárgyak nem egyebek, mint ideális viszonyegységek, amelyeket az abszolút tudat teremt, ideák, amelyek megismerési feladatokként állanak előttünk. Nehezebb már a reálisták helyzete a szemléletekkel szemben. Ők is tisztában vannak azzal, hogy a reális világ, mint ilyen, nem vándorolhat át egyszerűen a tudatba. Ez éppen olyan lehetetlenség volna, mint a tűznek és víznek az egyesülése. De viszont azt állítják, hogy a külvilág igenis reális tulajdonságokkal van felruházva, a megismerés ellenben ideális természetű. Hogy oldják meg már most a reálisták ismeretelméleti szempontból (nem metafizikai szempontból!) ezt a nehézséget? Úgy, hogy a szemléletek tartalmát nekik is ideákként kell felfogniok, amely ideák azután jelentik, jelzik a reálitásokat. A reálista tehát a szemléleti aktusoknál három momentumot különböztet meg: pszichológiait, ideálisát és reálisat. A fogalmak megint egy új csoportot képeznek a tágabb értelemben vett ideális tárgyak világában. Nekik is van először egy pszichológiai oldaluk, amit a szó rögzít. A mi szempontunkból azonban sokkal fontosabb a fogalmaknak az az értelme, amelynél fogva az ideális tárgyaknak egy teljesen külön csoportját képezik. Ezt az új csoportot a fogalomnak az a funkciója alkotja, amellyel a tárgyak kisebb-nagyobb csoportjának ideális kifejezésévé lesz. Hogy ez a kifejező funkció egy ideális általánost jelent-e, vagy pedig csak az egyező közöst, vagy pszichológiailag reálizálható-e az általános vagy közös, vagy pedig mindig csak individuális természetű pszichikai jelenségeink vannak-e, az most nem tartozik fejtegetéseink keretébe. Itt csak annak a konstatálása fontos, hogy a fogalom tartalma, akár az általánost, akár pedig a közöst fejezi ki, csak ideális természetű lehet. Nem alkotnak tárgyelméleti szempontból külön csoportot a jelentések, mert ezek, mint a szavak korrelátumai, csak pszichológiai módosulatai a fenti csoportoknak. Ellenben teljesen önálló csoportot képeznek a matematika tárgyai, a számok és mértani alakzatok. Azok a viták, amelyek a modern matematikában fennállónak arra vonatkozólag, vájjon a szám és a geometriai alakok a tárgyaknak absztrahált tulajdonságai-e, vagy pedig speciális ideális törvényszerűségek kifejezői, nem érdekelnek itt bennünket. Itt csak annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a számok és mértani alakzatok akár mint ábsztrákciók, akár mint önálló viszonyfunkciók, mindenképpen az ideális tárgyak körébe tartoznak. Hogy mennyiben kell őket még mint tulajdonság- absztrakciókat is az ideális tárgyakhoz sorolnunk, a fentiekből könnyen kiviláglik. Vannak, akik a hangokat és a színeket szintén ideális természetűeknek mondják. Ennek a problémának a fejtegetése azonban túl messze vinne bennünket, éppen ezért nem bocsájtkoznnk bele az ezekre vonatkozó különféle nézetek ismertetésébe. 2*
