Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1926
4 10. írásbeli dolgozatok (La composition en langue étrangére.) 11. Az idegen népek műveltségének ismertetése (Enseignement des civilisations étrangéres.) 12. Ismétlési és gyakorló órák (Séances de direction et de contröle dn travail.) E külső, szerkezeti különbségeknél természetesen sokkal fontosabbak a francia utasításokban jelentkező általános didaktikai és methodikai újítások, hiszen feltehető, hogy az utasítások újra szövegezésére a francia közoktatásügyi kormányt is az a körülmény késztette, hogy a legújabb időkben, éppen a modern nyelvoktatás metho- dikusai között lezajlott élénk toliharc eredményeit értékesíteni időszerűnek látszott. A párhuzam világossága és teljessége érdekében haladjunk mi is — a francia szerkesztő terve szerint — az egyes didaktikai témák sorrendjében, ügy vélem, ez az eljárás a leggyorsabban célhoz fog vezetni, a legalkalmasabb lesz arra, hogy a két rendszerben rejlő különbségeket kidomborítsa, azoknak összegezését, áttekintését lehetővé tegye s ezzel feladatom megoldását megkönnyítse. Az első kérdés, amelyre a két szövegben választ keresünk: mit tart a francia és a magyar hivatalos felfogás a modern nyelvek tanításának céljáról és módszeréről? A cél itt is, amott is ugyanaz : egyrészt az idegen nyelvek gyakorlati elsajátítása, másrészt az irodalmi olvasmányok útján az aesthetikai műveltségnek minél szélesebi) és biztosabb megalapozása.3 Itt csak egy igen érdekes és fontos kitétele van a francia utasításnak, olyan szavak, amelyekhez hasonlókat a magyar utasításokban nem találunk s amelyek arra vallanak, hogy az idegen nyelvek oktatását a francia középiskola ma egyik legfontosabb programmpontjának tekinti. Aszóban forgó mondat, mely a bevezetés (préambule) záró soraiban olvasható, igy hangzik: „les langues vivantes sont appelées a jouer dans renseignement secondaire rénové un röle de premier plan.“ (Az idegen nyelveknek az újjászervezett középiskolai oktatásban elsőrangú szerepet kell játszaniok.) Jelentőségteljes megnyilatkozás ez egy olyan nép hivatalos tanügyi kormányzata részéről, melynek nyelve maga is a legfontosabb világnyelvek közé tartozik s amely nép ennek alapján joggal tekinthetné az idegen nyelvek oktatását csak másodsorban fontosnak a maga tantervében. Az idegen nyelvek elsőrangú fontosságát az utóbbi időkben, hivatalos és nenr hivatalos részről egyaránt nálunk is sokszor hangoztatják, de utasításainkban ez a felfogás ilyen határozott szavakban még kifejezésre nem talált. Ami a módszer kérdését illeti, kifejezés és felfogásmód szempontjából itt mutatkozik az első lényeges különbség a két rendszer között. A mi utasításaink, mint tudjuk, beérik annak hangoztatásával, hogy „a különböző nyelvtanítási módszerek tekintetében a tanár választásának szabadságát nem kívánják korlátozni. Minthogy azonban — mondja tovább az utasítás — a tanterv mindegyik osztályban a beszéd- gyakorlatok fontosságát hangsúlyozza ... a kezdők tanításában főleg a beszédgyakorlatok módszerét alkalmazzuk ... De már az első osztályokban olvastatunk ... s az olvastatás mindvégig a nyelvtanulás legfontosabb módja marad“.4 Látjuk, hogy ez a szövegezés meglehetősen bizonytalanságban hagyja az olvasót a tekintetben, vájjon a kezdő fokon tényleg a beszédgyakorlatoknak juttassa-e az első helyet, vagy az olvasmányok tárgyalásának. A francia utasítás, amint tartalmának áttekintésénél láttuk, ennek a kérdésnek, a módszer fejtegetésének külön fejezetet nem szentel. De nem térhet ki e kérdés megbeszélése elől abban a fejezetben, melynek a Vocabulaire címet adta s melyben " „Les langues vivantes... sont associées étroitement á 1’effort commun de toutes les disciplines et avec elles concourent ä la formation, a la culture et á l’ornement de l’esprit. D’ autre part, comme elles sont vivantes... 1’éléve dóit les parler, les lire, les éerire, les traduire, bref, cn avoir, dans la mesure cpie comporte son age et sa maturité, la possession effective“. (Instr. 1.) 4 Ut. 71. o.
