Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1926
8 azonban megvan az értéke más államok hasonló tanintézeteinek oktató eljárásában is. Ezekre az ismétlő órákra a francia utasítás általában véve gyakran visszatér s nagyon hangsúlyozza az ott folyó közös munka hasznát olyan esetekben, amikor a tanórán átvett anyag elmélyítéséről, a bemutatásokról, a tanulók készségében és előképzettségében mutatkozó hiányoknak kiküszöböléséről van szó.17 18 19 20 Ide valók a fonográfvagy a rádióhallgatással egybekötött gyakorlatok is.'“ A kiejtés gyakorlását, a beszélő- és halló-szervek trainingjét célzó karban való utánamondatásnak a tanóra kezdetén kell történnie, hogy ezzel a tanulók ügyeimét, gondolatait, összes lelki funkcióit a kezdődő idegennyelvi oktatás számára új irányba koncentrálhassuk.'9 A szavak felírásához csak akkor láthatunk hozzá, mikor az azok kiejtésében előfordűlt összes hibákat már kiküszöböltük és a tanulók kiejtésében megkaptuk a magunk helyes kiejtésének lehető hű kópiáját. Ha itt azt vesszük észre —• folytatja a francia utasítás — hogy a szó képe annak helyes kiejtésében ismét ingadozásokra, bizonytalanságra vezet, inkább töröljük le a táblát, kezdjük újra az „exercice oral“-t, a kiejtés gyakorlását s csak annak eredményes befejezése után térjünk át a szavak leírására. A szóhangsúly mellett ne feledkezzünk el a helyes mondathangsúly egyidejű begyakorlásáról sem. Ez a követelés a francia utasításban megint nagyobb nyomatékkai lép előtérbe, mint a mienkben. A inondathangsúlyról, a beszéd természetes ritmusának megfigyeléséről a mi utasításunk alig tesz említést. A francia utasítás erre annál nagyobb súlyt helyez, mert szerinte a beszéd elemi sejtje a mondat s a nyelvnek akármilyen oldalról, akármilyen módszerrel és céllal való tanulmányozásáról van is szó, a kiinduló pont mindenütt csak a mondat lehet, mint a nyelv egyedül élő elemi egysége.*0 A kiejtés tanításában használt hagyományos gyakorlatokhoz a francia utasítás még a dictée vocale-nak nevezett gyakorlatot csatolja, mely abból áll, hogy a tanár egynéhány, kiejtés, hanghordozás és hangsúly szempontjából egyaránt különböző verssort vagy mondatot mond elő s azokat növendékeivel egyenként ismételted mindaddig, míg szavainak pontos visszhangját növendékei beszédében meg nem találja. A fonétikus írás alkalmazása szempontjából a két utasítás álláspontja kb. azonos. A fonétikus írás rendszeres alkalmazására a középiskolai oktatásban szükség nincsen. „Ez a módszer nem csekély újabb megterhelést ró a tanulóra és a tanárra anélkül, hogy a sikert valóban biztosítaná“.21 A francia utasítás szerint a fonétikus jelzések 17 „... il ne faut pás hésiter á prendre 1’éléve á part, á lui montrer par un dessin, par une piece anatomique, par l’exemple vivant oü se placent les Organes vocaux pour obtenir telle ou telle articulation. Ces lemons vivantes passionnent les enfants, mais ne peuvent se prolonger devant une classe nombreuse. Aussi est-ce une des táches toutes désignées pour la séance de travail dirigé“. (Instr. 2. o.) 18 „Le phonographe poux-ra s’ employer avec fruit pendant les séances de travail dirigé et nous ne saurions trop encouragerl’installation de postes récepteurs de T. S. F.: 1’audition de radios étrangers serait pour les premiers en composition une récom- pense et une incitation de premier ordre“. (Instr. 3. o.) 19 „La gymnastique vocale se piacéra de préférence au début de la classe, pour bien marquer aux éléves qu’ ils entrent nettement dans une petite phase distincte de leur vie scolaire“. (Instr. 2. o.) 20 „Comme la lecon de mots et la liste de mots sont bien mortes, que le vocable est toujours présenté dans une petite phrase, si élémentaire soit-elle, le pro- fesseur sera vite ámené, sans y insister théoriquement, á enseigner en mérne temps que L accent du mot, 1’ accent de la phrase, le rythme, ce qui fait le caractére et la vie de ce tout primordial et complet qu’est non pas le mot (comme on le croyait autrefois) mais la phrase, c’est-á-dire l’unité d’ expression traduisant une unité de jugement. (Instr. 2. o.) 21 Ut. 72. o.
