Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
28 lisztté, melyből aztán a jóizü kenyér és finom tészta készül. Valamennyi ipartelep a legelőzékenyebben nyitotta meg kapuit intézetünk tanárai és növendékei előtt, készséggel engedve üzemükbe betekintést, hogy közvetlen szemlélet alapján figyelhessék meg, miképen értékesíti az emberi rátermettség a gyakorlatban a tudomány eredményeit. Az illető ipartelepek vezetőségeinek ez alkalommal is hálás köszönetét mondunk. 20.-án az V. évi. természetrajzi kirándulást tett, melyet növények és rovarok gyűjtésére használt fel. A VI. évf. ugyanazon napon ásványok gyűjtésére ment ki a hegységbe. A Mecsek változatos kőzeteiből gazdag zsákmányt szedtek össze a növendékek, kik- nek bőven volt alkalmuk magukat az ásványok gyors és biztos felismerésében gyakorolni. Nagyobb, több napra terjedő tanulmányutakat nem rendezhettünk a mostani mostoha viszonyok között, de rövid kirándulásainkat igyekeztünk kiaknázni növendékeink értelem- és érzelem világának helyes irányú fejlesztésére. Adja Isten, hogy törekvésünket maradandó siker jutalmazza. Intézetünk internátusi életéről. Az intézetről, annak beosztásáról, berendezéséről stb. az „Értesítő“ közleményei tiszta képet nyújtanak. Az intézetben a növendékek oktatáson kivül elszállásolásban, teljes ruházás- ban és ellátásban részesülnek, úgy, hogy az intézet teljesen pótolja a szülői otthont és a családi környezetet. A tanári kar együttes munkássága pedig odairányul, hogy minden növendék a legnagyobb szeretetben és melegségben részesülve mindenkor szeretettel gondoljon az intézetre, melynek tagja volt. A nevelés egyéni, kitérjeszkedik a mindennapi élet legkisebb mozzanataira, folyton számontartva a fejlődéssel fellépő és külső behatásoktól előidézett lelki és érzelmi megnyilvánulásokat. Célja pedig e nevelésnek, jellemes, áldozatkész, fegyelmezett, rendszerető és erős akaratú ifjak nevelése, kiknek cselekedetei majdan a férfikorban haza és fajszeretetről, nemességről és a köz érdekét szolgáló önzetlen felfogásról tanúskodjanak. Nem pályákra nevel intézetünk, hanem hivatásra, — a legmagasztosabb emberi hivatásra, hogy bármily pályán az intézet által neveltek a kötelességteljesítés, önzetlen, becsületes és szorgalmas munka példaképei legyenek. A cél oly magasztos, az egyéntől pedig oly qualitások termelését követeli, hogy az iskolának minden eszközt és kínálkozó alkalmat fel kell használni, hogy a serdülő ifjút e célt szolgáló irányban nevelje. A növendék napi foglalkoztatásán, a komoly tanulástól az üdítő szórakozásig vezérfonalként vonul végig e nevelési elv. Kényességet, puhaságot és minden ilyen férfihoz nem illő tulajdonságokat az intézeti internátusi élet kárhoztat. A növendékek életét, a belső rendet, szigorú rendszabályok szabályozzák. Kötelező ez mindenkire és igy kapcsolódik tanári kar, növendék és személyzet szerves egésszé, mely egységesen egy cél felé halad. Alapköve pedig ennek az internátusi életnek a meggyőződéses vasfegyelem, melynek kifejlesztése és tökéletesítése főfeladat. A növendéket az internátus alárendeltségre és feltétlen engedelmességre neveli, hogy egykor az életbe kikerülve, pályáján követelményeibe minden nehézség nélkül beilleszkedhessék, tiszta képet nyerjen az ember teljesítőképességéről és amilyen önuralmat és akaraterőt fejleszt a fegyel-
