Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
És most mégis újong a lelkünk, mert itt és ma hódolhatunk Neked — Éő- méltóságú Űrünk, Atyánk ! Mi tudjuk, hogy szegény a mi Anyánk: megalázott, letiport, drága Magyar Hazánk. De tudjuk azt is, hogy mi belőle vagyunk és általa vagyunk. És tudjuk, hogy neki szüksége van minden magyar főre, minden magyar karra. És ha valamikor szükség volt reá, hát most van szükség bátor magyar szívre, erős magyar lélekre : rendületlen hitre, lángoló honszeretetre, helytálló kötelességteljesítésre, erős, biztos kézre és ragyogó példára. Mindezeknek megszemélyesítője a mi Ideálunk, Vezérünk és Urunk — Főméltóságod ! Jó nekünk tudni, hogy velünk van és mienk a lelke. Jó nekünk tudni, hogy bennünket erős karja vezet és védelmez. Főméltóságú Urunk! Kegyes engedelmével fogadalmat teszünk ! Piciny parányái vagyunk mi e földnek! Nekünk nincsen másunk, csak eszünknek, szivünknek, karunknak ereje. De mi azzal a karral akarunk lenni Erő; feszülő izma a magyar karnak. Azzal a lélekkel akarunk lenni Tett: — helytálló harcosai a szent kötelességnek ! ... És azzal az ésszel, azzal a szívvel akarunk lenni — ha Isten is úgy akarja — akarunk lenni Főmóltóságod kezében, — akarunk lenni győzelmes energiája a magyar akaratnak és cikkázó villáma a magyar haragnak. Erre törekszünk. Ezt fogadjuk. Ezt ígérjük. Legyen ez az erős Ígéretünk Főméltóságod legmagasabb látogatásáért a mi legalázatosabb köszönetünk. Az ifjúság hódolatát Ő Főméltósága látható örömmel és szeretettel fogadta. Lelkes és bensőséges szavakkal tárta eléjük a jövő nagy feladatait. E jövendőnek harcosa lesz az ifjúság is. A nagy feladatok megoldása azonban alapos előkészü- etet, testi és lelki rátermettséget, edzettséget követel. Ennek a generációnak a küzdelme most szerencsétlenül végződött. De érzi magában ez a generáció még az erőt, hogy a romokat eltakarítsa és az alapokat kiemelje. Ezt megcsinálja még ez a generáció. Ezeken az alapokon azonban tovább építeni, az épületet felemelni, tető alá hozni: ez a feladat már az ifjúságra vár. Nagy és szent feladat! Minden főre, minden karra szükség van itt. Legyen áldás azon, aki lelkiismeretesen készül a nagy munkára és dicsőség annak, aki edzett acélos kart, bátor szivet, képzett, világos főt állít a küzdelembe. A lélekemelő beszéd után tisztelegve vonúlt el Ő Főméltósága előtt az ifjúság, szivében egy felejthetetlen nap benyomásaival és soha el nem múló emlékeivel. Utána a tanári kar tisztelgését fogadta a Kormányzó Úr O Főméltósága az intézet tanácskozó termében. Megszemlélte a romjaiból megújhodott intézetet. Tapasztalatai fölött legmagasabb dicséretét és örömét fejezte ki az intézet igazgatójának és tanári karának. Búcsuzásul bizalmát nyilvánította az intézet kulturmun- kája iránt s azon erős reménységének adott kifejezést, hogy odaadó búzgalotnmal sikerülni fog sülyedéséből kiemelni a magyar lelket éppen úgy, mint ahogy kiemelkedett romjaiból szívós és kitartó munka által ez a szép intézet. Hivatalos látogatások. 1928. január 15.—19-ig terjedő időben végezte hivatalos látogatását intézetünkben Vass Bertalan dr. a székesfehérvári tankerület kir. főigazgatója. Minden osztályban megjelelent több tanórán, megszemlélte a gyűjteményeket, szertárakat, átvizsgálta az Írásbeli dolgozatokat, ellenőrizte az igazgatói iroda munkáját. Tapasztalatainak közlése céljából a tanári testületet értekezletre hivta össze. Megfigyelése alapján az intézetben folyó munka helyes irányban halad, az eredmény minden tekintetben megfelel a megkívánt mértéknek. Egyes dolgokra vonatkozólag nagy
