Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
12 istentiszteleteken éppen úgy, mint a január 2t.-iki gyászünnepen vagy a március 15.-iki nemzeti ünnepen. Január 18-án vette ugyanis az iskola a lesújtó hirt, hogy a magyar békepontokat átadták s bennük Magyarország részekre tépetett. Leírhatatlan volt az elkeseredés, a harag, a tanári kar és az ifjúság lelkében. Hiszen legtöbbünknek ott ringott bölcsője, ott van szülőföldje azokon a részeken, amelyek most idegen járom alatt nyögnek. Úgy jártunk naphosszat, mint az alvajáró: lélek nélkül, lesújtva, szomorúan. Ha szóltunk is. ökölbe szorult a kéz és villámokat lövellt a szem. Csak az Isten tudja, hány ifjú párnája volt nedves azokon az éjjeleken a keserű könnyektől. És mert mást nem tehettünk, forró áhítattal fordultunk ( a január 21.-én megtartott gyászistentiszteleten a magyarok Istenéhez, erőt és vigasztalást Tőle kérve : azt, hogy „szabad hazánkat adja vissza nőkünk.“ Szorgalom, munkakedv, lelkesedés, fegyelem: ez jellemezte a hajmáskéri iskolát. — Sajnos azonban nem hiányoztak azok a körülmények sem, amelyek részben nehezítették az iskola munkáját, részben akadályozták céljának teljes elérésében. A szemléltető eszközök, tankönyvek hiányzottak jórészt. Nagy utánjárással sem voltak megszerezhetők. — November közepétől a spanyoljárvány dühöngött. — Egymásután döntötte ágyba a növendékeket és a tanárokat. Hála azonban a gondos kezelésnek és Istennek — a betegeskedésfc minden nagyobb baj nélkül usztuk meg. A segédeszközök hiányát is pótolta, amennyire lehetett, buzgalmával a tanári kar. Egyet azonban nem tudott pótolni: az időt. Pedig erre lett volna a legnagyobb szükség. Mert hiszen itt nem egy év anyagának elvégzéséről volt szó csupán. A háborús évek, azután a forradalmi idők sok-sok hézagot hagytak a lelkekben, hiányt az alapismeretekben. Ezeknek az alapoknak a lerakására, megszilárdítására valamint a továbbépítésre: az uj ismeretek megemésztésére mindenekfölött időre és a munka folytonosságára, zavartalanságára lett volna szükség. Azonban épen ez hiányzott. Alig kezdődött meg a rendszeres munka, máris hire járt január végén, hogy az iskolának Hajmás- kórről költözködnie kell. Helyére szüksége van más szervezetnek. A Honvédelmi Ministerium előbb Veszprémet jelölte meg az iskola jövendő helyéül. Majd amikor az ottani kaszárnyák alkalmatlanoknak és szükeknek bizonyultak, más hely után kellett nézni. Szó volt Pápáról, Kecskemétről, Győrről, sőt arról is, hogy a szer- bek kivonulása esetén Pécsre költözik az iskola s ebben az esetben egyesül a soproni katonai főreáliskolával. Mindezek a hírek természetesen bizonyos nyugta- ladságot, izgalmat váltottak ki az iskolában. Végre megjött a döntés február végén. A végleges határozat a győri ágyugyárat jelölte meg az iskola uj otthonául. Haj máskénen még sikerült lezárni az első félévet Bizonyára az eredmény még fokozódott volna, ha a zökkenő be nem következik. Azonban éppen a rendszeres munka derekán megállást parancsolt a költözködés és a rákövetkező hideg időjárás Március 2.-án kezdte meg az iskola a költözködésre az előkészületeket. Sztankóczy Géza őrnagy egy különítménnyel Győrbe távozik már két nappal előbb, hogy az uj otthont a fogadásra előkészítse. Március 6.-ig sürgő-forgó méhkashoz hasonlított a hajmáskóri tábor. Végre felkészültünk. Két vonat szállította az iskolát és felszerelését. Győrben hatalmas gyártelep fogad. De nincs benne élet. Gépeit leszerelték s elvitték a megszálló románok. Csak az épületek falai maradtak épen. De ezek mutatják, mily mintaszerűen berendezett gyártelep lehetett. Micsoda pezsgő élet, serény munka folyhatott itt nem is olyan régen. Most csendesek a műhelyek; hallgatnak a kohók. Csak a négy óriási gyárkémény mered az égnek, mint rideg kérdőjel: hogyan ? miért ?
