A Pécsi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Gimnázium 1941-42. Tanévi Évkönyve
Iskolánk múltja
Iskolánk múltja. A pécsi állami főreáliskola létesítésére a kezdeményező lépést a pécsi származású Haas Mihály prépost és iskolatanácsnok, későbbi szatmári püspök tette meg. 1854. szeptember 3-án Budáról Obadich József pécsi kereskedő és iskolafelügyelőhöz intézett levelében ugyanis arra kérte őt, hogy tegyen a községi hatóságoknál indítványt egy felállítandó reáliskola érdekében. „A jelszó legyen — úgymond — reáliskolát Pécsnek, ha gyermekei nem akarnak elmaradni. Magyarország nyitva áll most mindenkinek: Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, és jaj neki, ha gyermekei nem fognak valami derekasat tanulni.“ A levélnek megvolt a kellő hatása. A pécsi községtanács 1855. április havában elhatározta egy, az elemi iskolával kapcsolatos alreáliskola alapítását. Ehhez a helytartótanács 1857. júliusában hozzájárult, és az intézet ugyanezen év október 1-én mint „Szab. kir. Pécsvárosi Alreáltanoda“ meg is nyílt. Az intézet községi jellege mellett szigorúan katolikus szellemű volt, amit az is tanúsít, hogy első igazgatója a pécs-belvárosi plébános lett. Az akkori viszonyoknak megfelelően a tanítás 1865. október 23-ig német nyelven folyt. 1870. július 14-én hefejezte a reáliskola életének első, községi alreáliskolai korszakát, s az 1870—71. tanévvel mint 4 osztályú állami főreáliskola kezdte meg működését. Két év alatt négyosztályúból teljessé, azaz hatosztályúvá fejlett ki, míg az 1875—76. tanévben a reáliskolák új szervezetének megfelelően, amely az eddigi hat osztályt nyolc osztályra bővíti ki, s bevezeti az érettségi vizsgálatot, megnyílt a VII., a következő évben pedig a VIII. osztály is. Az intézet, mint a többi reáliskola is ez időben, nem kapott céljainak megfelelő külön épületet, hanem ideiglenesen a városi elemi iskolában helyezkedett el. Az 1869—70. tanévben már a Hunyadi-utcai régi apácakolostorban nyert otthont, amely addig katonai fogdául szolgált. Az 1870—71. tanévben az osztályok megszaporodása következtében a Hunyadi-utcától 12 időpercnyi távolságban levő Malom-utca egyik bérházában talált elhelyezést az osztályok egy része. Ezen a tarthatatlan állapoton 1871-ben a reáliskola törzsépületének tőszomszédságában levő izr. népiskola egyemeletes épületének megvásárlásával és a két épület összekapcsolásával segítettek. Az 1882—83. tanévben az ősi apácakolostorra emeletet építettek, s a régi épület ily módon kiegészítve szolgált az intézet céljaira az 1913—14. tanév végéig. Az 1914—15. tanévben az Irányi Dániel-téren épült kétemeletes,.modernül felszerelt monumentális palota fogadta be ifjúságunkat abban a hitben és reményben, hogy intézetünk oly sok hányattatás után örökös hajlékhoz jutott. Csalódtunk, mert rövid 8 év múlva, 1922-ben, a Pozsonyból menekült Erzsébet-egyetemnek kellett örökösnek vélt otthonunkat átengednünk, és intézetünk a pécsi püspöki jog- liceum épületében nyert ideiglenes elhelyezést. Az intézet életrevalóságát és szükségszerű rendeltetését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1869—70. tanévben a tanulók oly nagy számban keresték fel az akkor még háromosztályú alreáliskolát, hogy az első osztályt párhuzamosítani kellett. Az 1870—71. iskolai évben a négyosztályú reáliskolában 325, 1872—73-ban a hatosztályú-
