A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Gimnázium 1938-39. Tanévi Értesítője
Hazatért a Felvidék és a Kárpátalja
4 Október 9-én végre megkezdődnek a komáromi tárgyalások, végre a mi ügyünkre kerül a sor, hiszen eddig csak a nagyhatalmak birkóztak egymással. A komáromi tárgyalás azonban egy pillanat alatt megváltoztatta az ország hangulatát. Éreztük, hogy nem egy világháború kétes céljairól, hanem az ezeréves ország határairól van szó. Csillogó szemmel néztük a honvédség új egyenruháját, a harci kocsikat, a szép, új derékszíjakat, s újból meggyőződtünk, hogy a béke és nyugalom legfőbb biztosítéka, ha a magyar férfiú kezében fegyver van. Hit és elégedetlenség, türelmetlen harci kedv és derűs nyugalom csapongó változásai közt vártuk november másodikán a bécsi döntést, hogy hetekig tartó feszültségünk végre a november tizenegyediki kassai bevonuláskor a harangok zúgásával egybeolvadjon, s a túláradó szív háláját elküldjük a magyar Chartresba, a kassai dómba. A csehszlovák köztársaság összeomlott. Tanulság, hogy részvénytársasági alapon nem lehet államot fenntartani, mert a nemzet mint állam mindig erkölcsi valóság. A cseh elnyomók nem számoltak azzal az ércnél tartósabb történelmi hagyománnyal, amely a felvidéki táj földjében és folyóiban, városok és kövek lelkében él, figyelmen kívül hagyták azokat a tényezőket, amelyek az emlékezésben, a nyelvben és a szokásokban, a népi lélek és a szociális élet törvényeiben mint eleven erők működnek. A Felvidék és Erdély őrzi a nagyvonalú magyar történelmet. A Felvidék földjében porladnak a nagy magyar államférfiak csontjai, hadvezérek és katonák, bibliafordítók és tudósok géniusza szentelte meg ezt a tájat, költők és művészek merítettek belőle ihletet. Itt volt Rákóczi és Bercsényi udvara, itt született Esze Tamás és Görgey, itt harcolt Balassa Bálint, itt vívódott angyalával Madách. A felsőtiszai Csekén alussza álmát a Himnusz költője, Széphalom a Kazinczy lakása, Nagypeleskéről indult útra a nótárius, a huszti várromról írta Kölcsey egyik legszebb versét. Nagyidát és a máramarosi bérceket Arany tette halhatatlanná, a költői kert emlékét Petőfi legszebb költeménye őrzi, régi templomok dús műemlékeit Divald Kornél tárta fel, s ez a táj küldte el nekünk a nagy festőt: Szinnyey-Merse Pált. A Felvidék gyönyörű panorámája tért most visz- sza 1,600.000 lakosával s a magyar zsenik hatalmas arcképcsarnokával. És mégis elégedetlenek vagyunk, mert hit és elégedetlenség jellemezte mindig a magyarságot. De most ne arról az elégedetlenségről szóljunk, melyet Pozsonyra és Erdélyre pillantva mindnyájan érzünk, hanem azokról a gyengébb idegrendszerü aggályos lelkekről, akik félnek, hogy a két baráti nagyhatalom egyszer még túlságosan nagy árat, esetleg nemzeti önállóságunkat fogja kérni cserébe azért a pártfogásért, melynek a Felvidék hazatérését részben köszönhetjük. Niúcs igazuk a borúlátóknak! Akik így éreznek, azok nem ismerik sem a magyar történelem nagy tanítását, sem a magyar lélek természetét. A történelem folyamán számtalanszor kellett idegen hatalmakra támaszkodnunk, amint ezt Bethlen Gábor, Rákóczi Ferenc, Rákóczi György, Széchenyi és Deák Ferenc példája mutatja. E fényes nevek viselői jól tudták, hogy kis nép vagyunk, s az irtózatos csapások alatt keserű kényszerűségből el kell tűrnünk néha a nagyok haragját és pártfogását, ha életben akarunk maradni. Nyolcvanmillió germán és kétszázmillió szláv közé ékelve szorongunk puszta létünkért. Szorongunk, de megálljuk helyünket, mint a katona a roham előtt. A veszélynek ez az állandó érzete fejlesztette oly élesre tájékozódó szimatunkat, s tette éberré ösztönünket. Ennek az ösztönnek köszönheti a magyarság azt a sajátosan okos és higgadt magatartást, mely a nagy veszély idején mint a sorsszerű keleti bölcseség örökségeként jelentkezik, s mellyel túléltünk minden fergeteget. Túl fogjuk élni a holnapi nehéz napokat is, mert hisszük, hogy azok is csak újabb területi növekedést jelentenek. Harcainkban segíteni fognak a magyar történelem harcos nagy példái, múltúnk hatalmas szellemei, tanítói és vigasztalói. Hittel és bizalommal tekintünk a nemzet mai vezetőire, s a „lesz még ünnep“ múltból kísérő ütemére, karöltve, bátor szívvel menetelünk a jövő felé. Petróczi István dr.
