A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1934-35. Tanévi Értesítője
A kétezeréves Quintus Horatius Flaccushoz
9 válságosabb esztendeiben térítetted öntudatra a már-már veszendő rómaiságot, mert erős hittel hitted: (Ep. II. 1. 126. skk.) „A dadogó, selypítő gyermekajkat a költő idomítja, jó-korán elvonja rút beszédektől fülét, majd a szivét is barátságosan kialakítja oktatásival, dactól, haragtól, irigységtől óvja; regél dicső tettekről, a jövő kort híres példákkal látja el, vigaszt ad a szegénynek és a szenvedőnek. Szeplőtlen ifjak, szűz lányok kara honnan tanulna fohászt zengeni, dalost a Múzsa ha nem ad nekik? ... Daltól joháznak égnek isteni, daltól az alvilág hatalmai.“ Nekünk, elárvult magyaroknak, a mai zűrzavaros világban különösen kedves költőnk vagy, mint voltál apáinknak és nagyapáinknak is, kiknek legjobbjai ugyanazon gyászos jelenségeken bánkódnak és bánkódtak, melyek Neked is annyi gondot és szomorúságot okoztak, kik ifjúkorukban a Te strófáidon buzdultak, férfikorukban a Te elveidet követték és öregkorukban a Te bölcs tanításaidon elmélkedtek. Ha nálunk csak Berzsenyi képviselne Téged, irodalmunkban már ezért is előkelő hely illetne meg; de kívüle Virágtól Vörösmartyig és Aranyig, a régi magyar államférfiaktól Deákon és Eötvösön keresztül a mai napig annyi nagy magyar vallott magáénak, mint semmiféle más nép. Mi, kik annyi sokszor éltünk sorsközösségben honfitársaiddal és Veled, a Te idők, korok és nemzedékek felett álló, páratlan fényben ragyogó alakodban szinte nemzeti költőnket tiszteljük, mert lelked szól hozzánk költeményeidből, mert Benned az önzetlen, meggyőződéses, rendületlen, elveihez hűséges hazafi mintaképét látjuk, kinek ajka minden nemzetek közt leginkább nekünk hirdeti hangos szóval a legférfiasabb és legnemesebb eszméket, melyek melleit tántoríthatatlanul kitartani életet, le nem győzhető erőt és el nem múló dicsőséget jelent. Ezért nem haltál meg a mi számunkra sem, midőn 57 éves korodban szemeid lezárultak és ezért lépsz bizton halhatatlan életed harmadik ezredévébe, melyet mindig új és új ezredévek fognak követni, ameddig a modern emberből a Te általad képviselt hamisítatlan rómaisággal való közösség tudata tel jesen ki nem vész, ameddig európai műveltség létezik ezen a földgolyón. Emléked csakugyan olyan, hogy: „az érc sem erősebb, Faraók piramisa magasbra nem ér! Nem dönti le ezt sora hosszú időknek, nem semmi vihar, nem az északi szél.“ (c. III. 30.) Dr. vitéz Mészáros Ede.
