A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1933-34. Tanévi Értesítője
A munkáltató tanítás módszeréről
8 minden fajú iskolában legyenek ilyen munkaórák. Pl. egyik fővárosi reáliskola ez évi Értesítőjében számol be arról az értékes és lelkes munkáról, amely az asztalos műhelymunka-órákon folyik. Maximális teljesítményként az öfiálló hegedűkészítést tűzték ki célul. Ebben az esetben azonban a munka úgy szerepel az iskola nevelő munkájában, mint egy pedagógiailag jól kiértékesíthető tantárgy. A mi felfogásunkban azonban a munka nem tantárgy, hanem módszer. Mi sem hanyagoljuk el a technikai munka értékének gyümölcsöző felhasználását, de ennél többet, tűzünk ki célul. A munkáltató tanításnak az a célja, hogy a tanuló összes energiáját, tehát fizikai, szellemi, érzelmi és erköcsi képességeit aktivitásba hozzuk. A hangsúly tehát nem a fizikai munkán, hanem általában a tanuló munkálkodásán, aktivitásán, tevékeny kedésén van. Vagyis a tanuló necsak passive felvegye az ismereteket, hanem képességeinek fejlődését átélje, művelődését maga munkálja. Ha ennek a felfogásnak eredetét keressük a pedagógia történetében, akkor valójában eljutunk azokhoz a klasszikusokhoz (Comenius. Rousseau Pesialozzi). akik legelőször ismerték fel a technikai munka nagy jelentőségét a nevelésben. Sőt az egyes tantárgyak módszertanában is megtaláljuk ezeket a fejlődési mozzanatokat. Pl. a nyelvtanításban ilyen első mozzanatnak tekinthetjük a minél több párbeszéd, társalgás, vagy önálló előadás sürgetését. Ezzel még csak a tanidó nyelvének és fülének fizikai munkáját vontuk bele a tanításba, de már bizonyos mértékig aktiv lett a tanuló. Ha azonban a társalgást úgy irányítjuk, hogy a tanuló egy ismétlődő nyelvtani törvényszerűséget meglásson és azt vele megfogalmazlak uk. vagy a párbeszédünk tárgyával a tanulóban kellemes érzéseket ébresztünk, vagy valamely jó cselekedet akarásának csiráját elültetjük, vagy gesztusokat, kifejező mozdulatokat váltunk ki. akkor a tanuló fizikai munkája csak egy tényező az összes energiák aktivitásában. Ugyanilyen fejlődési motívumokat láthatunk pl. a földrajz tanításának a segédeszközeiben. Nem régen még csak a tankönyvek grafikus, legtöbbször idealizált rajzai és a térkép volt a földrajz segédeszköze. A grafikai rajzokat felváltották az eredeti felvételek, a térképolvasáson kívül behozták a térképrajzolást, sőt a domborművű térkép készítését (plasztilinből) is felhasználják a földrajz tanításánál. Ma már a kirándulásra vitt tanulók keresik a földrajzi alapfogalmakat. Színes és változatos grafikonokon gyűjtik a statisztikai adatokat. Levelezőlap- gyűjtemény. mozgóképek, népéletből vett olvasmányok, költemények és zenedarabok ma már mind módszeres segédeszközök ahhoz, hogy a földrajztanulás minél jobban élményszerű legyen. Nem vizsgálhatom egy előadás keretében az összes tantárgyak módszertani fejlődését, csak azt említem meg. hogy én magam is végigjártam a fejlődés útját. Alig tíz éve annak, hogy tanítványaimat a délutáni órákban összegyűjtöttem a fizikai előadóasztal körül, hogy ők is megcsinálhassák azokat a kísérleteket, amelyeket rendes tanórákban láttak és magyaráztam. Azután berendezkedtem arra. hogy a tanulók rendszeresen és minél több kísérletet csinálhassanak. Vagyis megszerveztem a fizikai gyakorlatokat. Ezeken az órákon tehát már belevontam a tanításba a tanulók technikai munkálkodását. A következő lépés az volt, hogy a rendes tanórán nem én kísérleteztem, hanem annyi eszközt osztottam szét, hogy a közösen kitűzött