A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
8 és térkép összehasonlításakor mindig a mi hol van? milyen? mekkora? miért? kérdéseket tegyük fel tanulóinknak. De a térképlapok olvastatásakor arról is meggyőződést kell szereznünk, hogy tisztában vannak-e növendékeink a térképen ábrázolt fogalmakkal. Mert nemcsak a fogalmak térképjelét kell ismerniük, hanem első sorban magukat a tárgyakat kell látniok, melyeket a fogalmak kifejeznek. Valaki például jól ismeri az országutak, folyók, hidak térképjelét. Ha a fogalmak tartalmával nincs tisztában, a terepen egy dülőútra, patakra, átjáróra foghatja rá. hogy az országút, folyó vagy híd. A terepen konkrét esettel kapcsolatban magyarázzuk meg a mértéken felüli ábrázolást, amit atlaszaink, falitérképeink minduntalan alkalmaznak (folyók, utak, vasutak). A topográfiai lapoknak a helyszínen való ol- vastatását így egybekapcsolhatjuk a régebbi szemléletek felújításával, fogalmak tisztázásával és rendszerezésével. A térképjelek tanítása kapcsán megbeszélésre kerülhetnek a környezet domborzati viszonyai, éghajlati tényezői, gazdasági, művelődési, történelmi, néprajzi elemei. Érdekessé és tudatossá tehetjük a topográfiai lapok segítségével a környezet lelkét, amelyre további tanításunkban igen nagy szükségünk lesz, mert csak innen indulhatunk ki, csak innen vehetjük a hasonlóságokat és különbözőségeket, az összehasonlításhoz szükséges szemléleteket. A topográfiai lapok ismeretének megszerzése után térünk át az atlasz és falitérkép használatára. Használatuknak módszeres feltétele, hogy itt is előbb ismertessük meg a szükséges kartográfiai tudnivalókat. Az atlasz és falitérkép óriási területeket ábrázol, s így kénytelen eltérni az alaprajzszerű ábrázolási módtól. A településeket csak körrel, közigazgatási rangjukat különféle írásmóddal, a bányatelepeket keresztbe tett kalapáccsal, fürdőket sajtárral, a domborzatot színezéssel, a magasságokat színárnyalatokkal és számadatokkal fejezi ki stb., ami mind egészen szimbolikus ábrázolás. Az atlasz és falitérkép ismertetésekor tanítsuk meg növendékeinket a tankönyv helyes használatára is. Az elemi iskolában nem tanultak könyvből, de mindig azt hallották a szülői házban, hogy majd a középiskolában abból kell tanulni, amit úgy értelmeznek, hogy a könyvet szószerint be kell tanulniok. Lélektanilag is lehetetlen feladat elé állítja a tanulóit az a tanár, aki elmulasztja megtanítani őket a tanulásra, a tankönyv helyes használatára. A tankönyv adja azt, amit a térkép nem közöl. Atlaszunk, falitérképünk nem ábrázolhatja a növény- és állatvilágot, a gazdasági élet folyamatát, a vallási viszonyokat, a népélet jelenségeit, nem ábrázolja, hol teremnek gabonafélék, ipari növények stb. Ezt mind a tankönyv mondja el. azaz kiegészíti a térkép adatait. Használata tehát csakis a térképpel együtt lehet eredményes. Ilyen alapvetés után következhetik csak a tőlünk távolabb eső tájak, országok térképeinek használata és mindazoknak az értékeknek kibányászása, melyeket ezek magukban rejtenek. Az I—III. osztályban hazánkat, Európát és a többi földrészt ismertetjük. A tanítás sikerét az biztosítja, ha — mint az utasítások mondják — tájegységek szerint haladunk. A tájak térben elhelyezett, időben fejlődő egyéniségek. A néhány domináló tényező adja a táj egyéni vonását, az összes tényzők szintézise magát a tájat, a tájak együttese pedig az ország, földrész képét. A tájak jellemző tényezői
