A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
6 kig senki sem fogja elképzelni a tájat, országot vagy földrészt. Ha ezt akarjuk elérni, akkor képeket mutatunk be, vagy a filmen világkörüli útra visszük tanítványainkat. De a térkép használatával nem is a tökéletes elképzelést akarjuk elérni, hanem csak azt, hogy nagy vonásaiban, térben kifejlődve jelenjék meg előttünk a táj külső képe. A térképjelekhez fogják kapcsolni tanulóink régebbi szemléleteiket s az analógiák és különbözőségek kiemelésével, egy kis aláfestéssel a szimbólumok alapján egészen jól el fogják képzelni a tőlünk sokszor nagyon is távoleső tájakat, országokat. így válik a térkép a formális képzés, az esztétikai és művészi érzék fejlesztőjévé. Mikor s hogyan fogjunk hozzá a térképismeret tanításához, hogyan érjük el legbiztosabban a fenti célokat? Ez a földrajzdidaktikának egyik legfontosabb kérdése. Utasításaink külön térképismeret tanításáról nem beszélnek. Arról sem szólnak, hogy az elemi iskola I—III. osztályában a beszéd- és értelemgyakorlatok kapcsán már sok földrajzi fogalommal találkoztak, a IV. osztályban pedig, ahol a földrajz önálló tárgy, Magyarország földrajzával s részben a térkép használatával ismerkedtek meg a tanulók. Kérdés, hogy tanulóinknak az elemiben szerzett földrajzi ismereteire építhetünk-e, vagy mint az utasítások írják, közvetlen szemléletek gyűjtésével kezdjük a tanítást? Igaz, hogy a különböző iskolákból más és más képzettségű tanulók kerülnek hozzánk. Abban is van valami, hogy az alapokat magunk szeretjük megadni. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy első osztályos tanulóinknak az elemiben szerzett földrajzi ismereteit nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Közvetlen szemléletek és a már régen megszerzett alapfogalmak gyűjtésével kezdeni a tanítást, energiapazarlás. Az ilyen eljárás a tanulók előtt is érdektelenné, unalmassá válik. A kirándulásokon figyelmetlenek, játszani szeretnének, nem érdekli őket az, amit a tanár a környezetből ismertet, mert azt a tapasztalati anyagot ők már régen megszerezték. A jobb tanulók is elszoknak a munkától és sokáig az elemiben szerzett ismeretekből élősködnek. míg az év végére sok tanulónál rendesen bekövetkezik a visszaesés. Ezért a környezetből tanultak átismétlését, fogalmak tisztázását és bővítését a gyermek előtt is érdekes anyaggal, a térképismeret tanításával, a topográfiai lapok ismertetésével és olvastatásával kapcsoljuk össze. Ez a tanítási menet jobban fogja érdekelni tanítványainkat, mert a topográfiai lapok még ismeretlenek előttük. A térkép ismeretének is szilárd alapokon kell nyugodnia. Biztos és így maradandó ismeretszerzéshez pedig szükséges az értelmi belátás. Ezen alapuljon a térképismeret tanítása is. Térképjeleket, nevezetesen a jelkulcsot betanulásra feladni, elhibázott dolog. Ezt indukció útján rajzoltatással kell megtanítanunk. A rajzoltatás kapcsán minden tanuló megérti, hogv az asztalt, padokat, utcát teljes nagyságban le nem rajzolhatja, hanem kicsinyítenie kell. Ha van a környezetről légi fényképünk, ennek a bemutatásával megértetjük, hogy vázlatunk, az első térkép, mindent alaprajzszerűleg ábrázol, még a föld függőleges tárgyait is, mintha alájuk papirost tennénk és alapjukat körülrajzolnánk. Térképvázlatok készítése közben jönnek rá a tanulók, hogy minél nagyobb területet akarnak ábrázolni, annál jobban kell kicsinyíteniük. Ez a belátás adja az átmenetet az atlasz, a falitérkép szimbólumainak értelmezéséhez. A kisebbítés mértéke fel
