A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
11 claktika megköveteli a domborművek használatánál, hogy azokat természetes helyzetben mutassuk be, azaz ne a falra függesztve szemléltessük. Modellek. A modellek képzelt tájakat vagy bonyolult jelenségeket szemléltető domborművek és elmés szerkezetek, amelyekkel a fogalomalkotást könnyűjük meg. Segítségükkel sok földrajzi fogalmat tisztázhatunk. A szintvonalakat feltüntető domborművek adják az átmenetet a térkép szintvonalas ábrázolásának megértéséhez. Szemléltetéskor első sorban modellt, ennek hiányában képet mutassunk be. Jelentős szerepe van a modellek alkalmazásának a csillagászati földrajz tanításában. A modelek legyenek minél egyszerűbbek. Térképvázlatok. A leíró földrajzban (I—III. o.) a topográfiai elemek egész tömegét kell tanulóinknak maradandó módon átadni. Ez az a keret, melyben a földrajzi ismereteket elhelyezzük, rendszerezzük, s amelyet élettel töltünk meg. Súlyosan érzi azonban a gyakorlat embere, hogy milyen hamar elvesztik növendékei topográfiai tájékozottságukat. Enélkül pedig közép- és felső fokon nem boldogulhatunk. Meg kell ezért ragadnunk minden eszközt és módot, ha azzal a topográfiai tájékozottságot maradandóbbá tehetjük. Ezt a célt szolgálja a topográfiai ismereteknek rajzoltatással, térképvázlatok készíttetésével való tanítása. Divatos irány ma ez a tanítási mód, de lélektanilag, pedagógiailag is indokolható. Könnyebb a topográfiái megállapítások rögzítése, ha a bevésés a látás és hallás mellett mozgással, rajzoltatással történik. Amíg a tanuló a szimbolikus jeleket vázlatfüzetébe belerajzolja, a lélek működik, a kapott ismeretet átgondolja, tudatosítja és az ábrázolással maradandóbbá teszi. Ha a topográfiai ismeretek csak mint szavak, mint száraz helynevek élnek az emlékezetben, bizony hamarosan feledésbe mennek. A vázlat a tudatosításnak és bevésésnek ép úgy eszköze, mint a térkép. Ebből következik, hogy nem lehet cél a vázlatok minél pontosabb és díszesebb technikai kiállítása. A vázlat nem igazi térkép, nem végzünk rajta méréseket, a természetet sem akarjuk csak ezen szemlélni, hanem a topográfiai ismereteket kívánjuk vele helyesen elrendezve tudatossá és maradandóvá tenni. Ez a cél pedig a legegyszerűbb vázlattal is elérhető. A latin közmondás ugyan azt tartja, hogy „forma dat esse rei“. de a modern iskola a lényeget, a gondolatot nézi, és azt nem a külső formában keresi. Alsó fokon a vázlatkészítés igen egyszerű és a módszeres menet közben, vagy annak utolsó stádiumában minden órán megvalósítható. Ra jzoltatással tettük tudatossá a térképjelek ismeretét, rajzoltatással tesz- szük reálisabbá a tájak, országok, földrészek topográfiai elemeinek tanítását is. Ezek tárgyalásánál sem szükséges azonban minden elemet lerajzoltatnunk, mert a topográfiai anyag tanítása ma csak eszköz és nem cél, mint régen volt. Csupán a domináló tényezőket vázoljuk fel és okadatolással, szemléletes leírással kapcsoljuk őket egymáshoz, amivel elkerülhetjük a száraz adatközlést. A megokolást azonban itt sem szabad túlzásba vinnünk. Csak azt indokoljuk, amit a tanulók megérthetnek. A topográfiai ismeretek tisztán földrajzi észleletek, magyarázatukhoz azonban rendesen más tudományok eredményeire lesz szükségünk (történelem, geológia, meteorológia, kémia, fizika). A tankönyvek nagyobb módszeres egységek elején többnyire adnak igen szemléletes vázlatot. Nem helyes, ha ezeket a vázlatokat ott
