A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője

Vende Ernő nyugalomban

kartársainak és tréfás, nem egyszer csípős megjegyzései gyakran elfe­ledtették velünk a mindennapos élet terheit, ezernyi gondját. Itt hagyott bennünket Vende Ernő, de nemcsak az iskolát, hanem Pécs városát is. Nem akarta mindennap látni az iskolába siető diák­sereget, nem akart minden ismerős arc láttán arra gondolni, hogy el­járt fölötte az idő, egy tevékeny emberi élet munkás tartama. Köny- nvezve búcsúzott az iskolától, tanártársaitól. Elköszönt a várostól is. Meg a Mecsektől is, ahonnan oly szívesen gyönyörködött az előtte ki­táruló panoráma szépségeiben. Az emberektől úgy köszönt el. hogy azok észre sem vették, mikor... Autón bejárta az utcákat, majd még egyszer felment a Misinára, és szeme könnyesen simogatta végig 25 éves állomásának városát. Azután vonatra ült és családjával együtt felköl­tözött a fővárosba ... Ott él ő most el vonultán a nyilvánosságtól, emlékei között, sze­rettei körében. Mi pedig, itthagyott kartársai, őszinte melegséggel szo­rítjuk meg búcsúzóul a kezét és szívből kívánjuk, áldja meg őt az Isteni Gondviselés még hosszú, boldog, derűs élettel, hogy soká, nagyon soká élvezhesse áldásos, fáradhatatlan életének méltó jutalmát: kartár­sainak szeretetét. egykori tanítványainak kifogyhatatlan háláját!

Next

/
Oldalképek
Tartalom