A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője
Jegyzetek a középiskolai fizika módszertanához
22 táljuk hatását és a Imtúa nagyságából következtethetünk az erő nagyságára. Kiindulhatunk abból, hogy egyenlő erőknek egyenlő a hatása. Tegyük fel, hogy egy súlydobó egymásután kétszer pontosan ugyanazzal az erővei löki el a golyót. Még pedig először ? kg tömegűt, másodszor 14 kg-osat. Mit tapasztalunk? A könnyebb golyót messzebb dobja, mint a nehezet. Ami annyit jelent, hogy a kis golyót nagyobb sebességgel lökte el a súlydobó, mint a nagyot. Még pontosabban: az alatt a rövid idő alatt, amíg az atléta ereje a golyóra hatott, vagyis amikor a golyó mozgásállapotát változtatta, akkor a kis golyónál nagyobb volt a gyorsulás. Ha ezt a gyorsulást meghatároznék, akkor a nagy golyó gyorsulása a kis golyó gyorsulásának csak a fele lenne. Tehát mindkét dobásnál a golyó tömegének és gyorsulásának szorzata számértékre egyenlő. Ugyanezt a kísérletet egy nem atléta fiú is megcsinálhatja, akkor is egyenlő lesz a szorzat, de kisebb, mert a fiú ereje is kisebb. Mondhatjuk tehát, hogy a fiú ereje annyiszor kisebb az atlétáénál, ahányszor a második szorzatok kisebbek az elsőknél. (Ajánlatos a ferdehajítás tanításánál olyan pl.-t csináltatni, ahol az eltávolodásból a gyorsulást ki lehet számítani s felújítjuk az itt elmondottakat.) Mondhatjuk tehát általánosságban, hogy a mozgató erő mérték- számát a tömeg és gyorsulás szorzata adja. Képletben: p = m.a. Az erő, tömeg és gyorsulás közti ezen összefüggést Newton a TI. alaptörvényében a következőkép formulázta meg: ..A mozgásváltoztatás arányos a mozgató külső erővel és a ható erő irányában történik.“ Mi lesz az erő mértékegysége? Most már könnyű az erő egységét leszármaztatni ... stb.: din (szavakban is), többszörösei, dimenzió. Mielőtt az általánosítást elvégeznénk, — ha van időnk és eszközünk -— csináljunk néhány kísérletet a Grimsehl-féle pisztollyal. (Lásd: Grimsehl: Lehrbuch 1. 92. old.) Ehhez hasonló egyszerű kísérlet: csináltassunk 3—4 cm széles elég rugalmas acéllemezből egy 10—12 cm átmérőjű gyűrűt. A gyűrűt egyik átmérő irányában összehúzzuk és összekötjük piskóta formára. (4. ábra.) Az összekötött gyűrűt egy kisebb asztalra fektetjük és a behajlásokba mindkét oldalt vasgolyókat teszünk. A spárgát elégetjük és a rugó jobbra és balra egyenlő erővel löki el a golyókat. Először egyenlő, aztán különböző tömegű golyókat teszünk egy-egy oldalra. Ha van Newton IT. alaptörvénye.
