A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1929-30. Tanévi Értesítője

Iskolánk múltja

10

Az intézet életrevalóságát és szükségszerű rendeltetését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1869,70. tanévben a tanulók oly nagy számmal keresték fel az akkor még 3 osztályú alreáliskolát, hogy az első osztályt párhuzamosítani kellett. Az 1870 71. iskolai évben a négy osztályú reáliskolában 323, 1872 73-ban a hat osztályúban 523 volt a tanulók száma. Legnépesebb volt intézetünk az 1917/18. tanévben, amikor 12 osztályban 712 növendék látogatta az intézetet. Jelenlegi otthonunkban a tanulók és osztályok számát az iskolai épület befogadó képességéhez mérten csökkenteniink kellett.

Az intézet az 1870/71. tanévtől kezdve a pécsi m. kir. állami fő- reáliskola néven szerepelt, míg 1925. április 1-től a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztérium engedélye alapján a pécsi állami gróf Széchenyi István reáliskola nevet vette fel.

Az intézet történelmében új korszak kezdetét jelenti az 1926 27. iskolai év. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztérium ugyanis az 1926. évi november hó 24-én kelt 87.311/1926. Y. ü. o. számú rendeletével iskolánkat a pécsi m. kir. Erzsébetiudományegyetem tanárképzőintézetének gyakorlóiskolájává tette, mint ilyent a székes- fehérvári tankerületi kir. főigazgatóság hatósága alól kivette, s közvetlenül a minisztériumnak rendelte alá. Ennélfogva iskolánk a min. rendelet megjelenésének időpontjától kezdve a „Pécsi m. kir. Középiskolai Tanárképzőintézeti gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola“ címet viseli.

Iskolánk a folyó 1929/30. iskolai évben fennállásának 73. évét töltötte be.

Az intézet eddigi igazgatói, tanórai és hitoktatói a következők:

Igazgatók: Dr. Dobszay Antal (1857—60), Szauter Antal (1860— 74), Vész Albert (1874—82), Dischka Győző (1882—1901), Gallovich János (1901—20), dr. Horváth Viktor (1920—).

Tanárok: Felsmann József (1857—62), Wessely Ferenc (1857—81), Fuchs Pál (1858—62 és 1873—76), Pfilf Máté (1858—59), Hagmann Li- pót (1859—73), Trampich Károly (1859—66), Vész Albert (1863—74), dr. Mocsáry Antal (1866—67), Soóstó Gyula (1866—70), Skoff Ferenc (1867—1904), Szecsődy József (1870—82), Tirczka Antal (1870—82), Dischka Győző (1870—82), Körmendy József (1870—75), Bokor Ferenc (1871—87), Kimák Győző (1871—72), Pfanzer Gábor (1871—75, Raisz Ferenc (1871—73), Ambrus Lajos (1871—74), Lang János (1872—77), Deésy Károly (1872—82), Bermiiller Ferenc (1872—76), Péter János (1872—1904), Grimm Rezső (1873—80,) Nagy Iván (1873—74), Gutmann Joachim (1873—75), Csizmazia Vilmos (1875—78), Földváry Ákos (1875—83), dr. Darvai Mór (1876—80), Kosztka György (1876—1902), Asztalos József (1876—77 és 1895—1915), Kálosi Lipót (1877), Vajda Viktor (1877—80), Cséfay Flórián (1878—80), Bodányi Károly (1879—

84) , Martelet Ágost (1880—87), Irinyi Sándor (1880—93), dr. Gerecze Péter (1881—94), Imrei János (1882—87), Requinyi Géza (1882—1902), Maksay Zsigmond (1882—96). Hemmerich Károly (1882—1906), dr. Sze- mák Antal (1883—95), Kiss József (1884—1921), Gogh Gyula (1884—

85) , Hekinger István (1885—1904), Csemez József (1885—87), Lichten- egger Győző (1885—86), Mike Géza (1887—1918), Zsámár Lajos (1887— 1905), dr. Katona Lajos (1887—89), dr. Kálnai Adolf (1888—93), dr. Kálmán Miksa (1889—1908), Körösi Henrik (1889—97), Szirtes lg-