A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1929-30. Tanévi Értesítője
† Dr. Sebestyén Béla
8 Lelkűnkben cseng minden okt. 6-i és márc. 15-i beszéde. Valóbau remekelt alkotásai: „Jézus és a reformáció“, „Bem apóról“, „Régi magyar nagyasszonyokról“. Nagyrészt nyomtatásban is megörökítve. Nagy jövőt sejtető szakelőadása: „A Dobay-Székely oklevél ismertetése.“ S mindezek mellett szüntelen tudományos munkássága. Doktori értekezése: „Enyingi Török Bálint, mint Pápa város földesura.“ Majd kisebb történelmi és zeneesztétikai munkák. A szünidőket búvárkodásra használja. A legutolsó karácsonyi szünetet is budapesti levéltárakban tölti. Lázas alkotásvágya, a szív mind fokozottabb gyengülésével szervezetét az 1930. febr. 14-én bekövetkezett katasztrófáig feszíti. A 7—8 éve készülő nagy művét, a „Magyar Archantologiá“-t közvetlen befejezés és akadémiai kiadás előtt szakítja meg a váratlan, másíthatlan vég. Kedves Kartársunk! Életed? A sors könyve szerint: 42 év. Életed? Isten nagy könyvében: dolgoztál, jó ember voltál. Mert életed: munkád. Otthonod. Munkád: nem gépies, sablonos: lelkes, magával ragadó, önfeláldozó volt. Otthonod: a legmeghittebb, legderűsebb boldogság. Az iskolából Feléd dobog sok száz, bármi messziről is Hozzád dobog sok ezer ifjú, erős szív, kikben mind, mind a Te beteg szíved keltegette, gondozta, hévvé fokozta, olthatatlan lánggá varázsolta, a magyar és magyar közt minden különbséget elsöprő, legszentebb érzésünket: annyiszor eltiport Hazánk feltételt nem ismerő, nem alkuvó rajongó szeretetét. Az élet küzdelmei, szenvedései tested meggyőzték. Lelked — bennünk marad: tieidben, társaidban, tanítványaidban. Felejthetetlen Kartársunk, kedves, jóságos Béla Testvérünk, a viszontlátásra. Isten Veled. Simon Elemér.
