A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1928-29. Tanévi Értesítője
A Lyceum templom és épület története
8 Petrovszky család adományozta tormási erdőiből, miket a mágocsi, nagyhajmási és baranyajenői pálos birtokok béresei szállítottak be Pécsre. 1748. augusztusában egyezett meg a prior Gemacher Simonnal a tetőzet ácsmunkájának vezetőiével 170 forintban és 6 pozsonyi mérő gabonában. Berényi püspök halála évében még 200 forintot ad a tetőzet x befejezéséhez. Amíg az építkezések folytak, az istentisztelet helyéül a régi török eredetű, rácoktól elvett templom szolgált. Ebben a régi templomban történt, hogy 1715. nov. 26-án délután 3 óra körül a Szentháromság főoltár feletti Nagyboldogasszony képen vérizzadás jeleit észlelték. A jelenséget egy kis sekrestyés fiú: Planer Bonifác az oltárterítő rendezése közben vette észre. P. Rayser Simon házfőnőknek azonnal jelentést tett, mire a házbeliek, a szomszédból a domonkosrendi és ágoston- rendi atyák és több jámbor hívő a csodás esemény színhelyére siettek. A látomásokról, az észleletekről 1716. jan. 7. és 14-én a szemtanuk előzetes eskü alatti tanúvallomásokat mondtak jegyzőkönyvbe18 a pécsi püspöki szentszék előtt, melynek tagjai voltak: Kapucsy György püspöki helv- nök, Glarenich Sebestyén őrkanonok, Conta János Jenő kanonok, P. Levacics Pál ferences definitor, P. Jakiin Pál gvardián, P. Methodius, P. Kázmér, P. Willibald és P. Oktavián kapucinusok, P. Schmaukler Hermann ágostonrendi szerzetes és Antonelli Bertalan dékánkanonok. A hívők kegyelete előtt ezentúl kegykép gyanánt szerepelt. Megemlékezik a képről Fessler nagy történeti munkájában, valamint Kallen- bäck a Mária kegyhelyekről szóló gyűjteményében, önálló munkát is írt róla Sigg János György.10 A kép az 1786-i feloszlatás óta eltűnt. X Az 1754. év kitűnő bortermésének felhasználásával, — mikor ugyanez év októberében a korai hideg miatt a munkát abba kellett bagyniok, — a templom boltozata, a tornyok alapozása és a kórus készen állottak. Következő két évben a gerendázat, cseréptetőzet készült és a szentély alatt a 8 öl hosszú két kápolnafülkével bíró kripta, mely azonban 1761-ig üresen állt. A templomot belül berendezték; a főoltárt a Szentháromság tiszteletére szánták, az oldalfülkékben kétoldalt négy-négy oltárnak volt helye. Nevezetesebbek voltak az oltárképek közül remete szt. Pál oltára és szent Tekla szűz-vértanú oltára, mely utóbbit özv. Melczer Anna adományozta a templomnak. A falak és a boltozat fehérre voltak meszelve, a tornyok és a kapu még hiányzottak. Miután a templom ennyire elkészült 1756. június 13-án a templom búcsújának: Szentháromság vasárnapjának vigíliáján Christovich Imre lector-kanonok a hívők nagy sokaságának részvételével ünnepélyesen beszentelte. Ezzel a templom átadatott a nyilvános istentisztelet használatára, mely másnap: a búcsú napján ünnepélyesen vette kezdetét. Az első ünnepélyes szentmisén megjelentek a vármegye, a város hatóságai, a katonaság Lobkovitz Lipót herceg vezetésével, a városi és a környékbeli hívők impozáns sokasága. Az ünnepség reggel 7 órakor ünnepélyes zsolozsmával, majd horvát nyelvű szentbeszéddel kezdődött, melyet egy ferences atya tartott. órakor németnyelvű szent- * 19 u Káptalani levéltár. Fsc. LXIV. 22 19 Georg Sigg: Gründlicher und wahrhafter Bericht von dem wunderbarlichen Ursprünge u. Verehrung des marianischen Gnadenbildes unter dem Titel: Trösterin der Betrübten; samt Gebetern. Fünfkirchen, 1777.
