A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1928-29. Tanévi Értesítője
Iskolánk az 1928/29. tanévben
meghűlésből származó pár napig tartó megbetegedések fordultak elő nagyobb számban a tél folyamán; a fertőző betegek száma 15 volt. Őszinte részvéttel emlékezünk meg Udvary Károly IV. B oszt. tanulónkról, akit a könyörtelen halál hosszantartó betegsége után 1928. dec. 26-án kiszakított szerető szülei köréből. Adjon a jó Isten megboldogult kis diákunknak csendes nyugodalmat, a bánatos szülők nagy fájdalmára pedig enyhülést. Dr. Schwartz Vilmos iskolaorvos, tb. városi főorvos ár a tanév első napjaiban megvizsgálta az első osztályba felvett növendékeinket, szept. és máj. hónapban szemvizsgálatot tartott, okt. hóban pedig tanulóink egy részét himlő ellen beoltotta. Az ő véleményezése alapján a testgyakorlás alól 7 tanulót mentett fel az intézet igazgatósága. A volt tanítványok találkozója. 1928. szept. hó 16-án az intézetnek 50 és 55 évvel ezelőtt volt tanulói — többen nejükkel — gyűltek össze az ország minden részéből a városunkban, hogy egy emberöltő után baráti kezet szorítsanak egymással. Az ősz hajú diákok resztvettek a 8 órai diákmisén, hogy buzgó imádsággal mondjanak hálát a jó Istennek, aki ezt a ritka szép napot megérniök engedte. Az öreg diákok az első padokat teljesen benépesítették. Mögöttük az intézet mostani tanulói foglaltak helyet, akik meghatódottan tekintettek a régi diákokra. Sok öreg diáknak könny szökött a szemébe, amikor a kóruson felcsendült az ének. Visszagondoltak azokra a régi időkre, amikor még az ő énekük dicsérte az Urat. A találkozóra egybegyűltek a szentmise utón megtisztelték látogatásukkal az intézet igazgatóját, hogy előtte tolmácsolják azokat a hálás érzelmeket, amelyek lelkűkben a pécsi állami főreálisk. iránt még most is élnek. „Csak egy fájó érzés zavarja mai szép ünnepünket, — mondotta többek között a régi tanítványok háláját tolmácsoló Kiss József c. középisk. igazgató— hogy az öt év előtti találkozó óta az akkor még élt két tanárunkat is elvesztettük s hálás szívvel nem szoríthatjuk, helyesebben mondva nem csókolhatjuk meg azoknak a férfiaknak kezét, akik tudós ajakkal készítettek elő bennünket az élet nagy iskolájára, s jó szívvel párosrdt szigorral mint szülők a gyermekeket, neveltek a becsület és tisztesség útján.“ Az intézet igazgatója meleg szavakkal köszönte meg a régi tanítványoknak az intézet iránt tanúsított ragaszkodó szeretetét s Isten áldását kérte rájuk. A megható és ritka iskolatársi találkozón résztvettek: Böbéi Ferenc igazgatósági elnök (Pécs), Cserta Kálmán ny. adótárnok (Pécs), Csizik Gyula ny. középisk. c. igazgató (Budapest), Endrődi József ny. műszaki főtanácsos (Pápa), Honig Gyula ny. gazdatiszt (Pécs), Kiss József ny. c. középisk. igazgató (Pécs), Koszits Szilárd ny. máv. főfel ügyelő (Budapest), Koszter Ádám ny. máv. felügyelő (Miskolc), Merz Géza ny. pénzügyi tanácsos (Budapest), Polgár József ny. kúriai bíró (Budapest),Prinz József ny. Déli vasúti központi főfelügyelő (Budapest), Sebestyén Ádám ny. körjegyző (Mohács), Szigriszt Lajos ny. fő- pénztárnok (Pécs), Toóth Miksa ny. postatanácsos (Szava). Távolmaradásukat kimentették 9-en. 1929. május 19-én, pünkösd vasárnapján 10 éves találkozóra jöttek össze az 1919-ben érettségizett volt tanítványaink. A délelőtt folyamán tisztelegtek az intézet igazgatójánál és volt osztályfőnöküknél,. Hankó Márton ny. reáliskolai tanárnál. A volt tanítványok szeretetét és, háláját az „Alma Mater“ iránt Gyenes Miklós kereskedő tolmácsolta A találkozón a következők jelentek meg: Balogh Dezső műegyetemi, Reáliskolai értesítő
