A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1927-28. Tanévi Értesítője
Az ifjúsági egyesületek működése
49 A fiúknak talán jobban imponálna, számukra vonzóbb eszménykép lenne szent Mihály arkangyal, aki a sátánt pokolra sújtja; szent György lovag, aki bajt vív a sárkánnyal; szent László a kúnverő magyar király, vagy Lohengrin, aki az üdvösség várából jön mint a szent Grál lovagja — hófehér hattyútól vont csónakon megküzdeni brabanti Elzának kezéért. — Mindez azonban csak féligazság. Mert ezek a lovagideálok csak azoknak a férfias vonásoknak továbbfejlesztői lehetnek, amelyek az ifjú lelkében már úgyis adva vannak. De a baj, a zavar, a probléma a fiatalember lelkében épen ott kéz- dődik, mikor az ifjút nem azok a férfias adottságok érdeklik, amelyeknek birtokában van, hanem épen azok a nőies vonások, amelyeknek híjával van és amelyeket másutt, rossz területen keresné különben, ha Máriában, az Isten Anyjában azokat meg nem találja. Ez a magyarázata annak a nagyszerű mondásnak, melyeket a híres svájci nevelő, Foerster, mond: aki megtanulta tisztán szeretni Máriát, — az nem fogja tisztátalanul szeretni Évát. A fiú kongregációk büszkék lehetnek arra, hogy mikor a kereszténység szívében : Rómában 1568-ban az első Kongregáció megalakult, — az elsők, akik Mária oltárát körültérdelték épen — diákok voltak. Ezért igenis kell férfikezekbe az ő olvasója, odaillik diákszobákba és diákszívekbe az ő tiszta arcának képe. Eme lélektani okokon kívül a gyakorlati élet is igazolja a Mária Kongregációnak lélekmentő, áldásos hatását az ifjúkor viharaiban. Ha most a mi kongregációnk nem ünnepélyt, hanem közgyűlést tartana, melyben a múltra visszatekintve eredményeinket mérlegelnők, — azt kellene mondanom: a mi kongregációnkból is sokan családot alapítottak; egyesek, — mint boldogult Ákos Ferenc, nagy áldozatok árán papok lettek; (— a mi iskolánkban ugyanis nem tanítanak latint, —) és ismét mások meghaltak, íme a kongregáció összefüggése az élet sarkköveivel! Az emberi életnek ugyanis.négy sarkköve van és ezek: a bölcső, az oltár, a tűzhely és a koporsó. Az elsőt és az utolsót minden ember életvonala útbaejti, de a két középsőt sok élet-ösvény elkerüli. Pedig a négy sarkkő csodálatos vonatkozásban áll egymással: a tűzhely oldja meg a bölcső titkait, az oltár pedig a koporsó talányait. Épen azért, akinek élete a négy állomás közül csak az elsőt és az utolsót futja meg, de a két középsőt elkerüli, -— annak életében mindig hiányozni fog az a meleg, amit a tűzhely sugároz és hiányozni fog a halhatatlanság kenyere, az életvidámság bora, amit az oltár osztogat. A bold. Szűz Anya, akinek tiszteletében kongreganista életünk fárad, — találkozott az életünk mind a négy sarkkövével és megszentelte azokat. Ringatója volt a bölcsőnek, ápolója a tűzhely melegének, szolgálója az áldozatok oltárának, türelmes várakozója a föltámadás koporsójának. És az ő gyermeke : Istenünk, Jézus Krisztus maga is pihent a bölcsőben, melegedett a tűzhely melegénél, fölavatta szentséges testével és vérével az oltárt és meglakta föltámadásának helyét: a sírt. Mikor tehát a Mária Kongregáció Krisztusnak és a Szűz Máriának életét mintázza, •— erős jellemeket nevel annyiban, hogy az életnek nagy sarkpontjait épúgy, mint kis apróságait belevetíti beleépiti, Krisztusba. A harmadik szempont, mely a kongregáció időszerűségét az ifjúságra nézve igazolja, az, hogy egészséges, fönséges és mégis megvalósítható ideált állít tagjai elé. Az életet ugyanis ideálok: eszményképek vezetik, irányítják. Minden népnek, minden kornak megvoltak a maga ideáljai. Szomorú, hogy jelenkorunk ideálja kettős : a színésznő és az atléta. Ma illik tudni a legjava szerepek színésznőinek és az egyes sportágak világrekordereinek nevét. Ma színésznőket utánoznak leányaink viselkedésben, öltözködésben, gondolkodásban, •— és atlétákat fiaink rekordtörekvésekben, erőlködésekben. A történelem azonban azt tanítja, hogy a népek belehalnak eszményeikbe és együtt pusztulnak azokkal. Azért a Mária Kongregáció Krisztust: a valóságos Istent és.a valóságos embert állítja oda eszményképnek ifjúságunk elé; amely eszménykép fönséges és mégis hozzánk 4
