A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1927-28. Tanévi Értesítője
A tanár munkája az osztályban
16 N. Nem tartozott, mert az aranybulla egyik pontja szerint a nemesek csak az ország határain belül voltak kötelesek harcolni. T. Mégis azt látjuk, hogy a nemesség tömegesen vesz részt a nápolyi hadjáratban. Mire mutat ez ? N. Arra, hogy az egész ország fölháborodott a gyilkosság miatt és hogy a magyarság együttérzett uralkodójával és szívesen hozott érte áldozatot is. T. Lajos tehát megindult csapataival és hamarosan olasz földre lépett. Útközben nagyobb ellenállással sehol sem találkozott és így gyors menetben haladhatott Aversa felé. Közeledésének hírére Johanna, — aki közben férjhez ment Tarentói Lajos herceghez — férjével együtt Franciaországba menekült. Lajos Johannát tehát nem tudta megbüntetni, a cinkos királyi hercegeket azonban elfogatta és közülük Durazzói Károly herceget Aversában kivégeztette, a többit pedig mint foglyokat Magyarországba küldte. Aversából Nápolyba vonult, ahol fölvette a nápolyi királyi címet, a pápával pedig alkudozásba lépett, hogy mint a királyság hübérura ismerje el őt Nápoly urának. Az alkudozások azonban nem vezettek eredményre. Lajos ekkor, — minthogy seregében a pestis is kezdett pusztítani, — kisebb csapatot hagyva a királyság védelmére, visszatért az országba. — Johanna és férje csak erre vártak. Azonnal megjelentek Nápolyban és a hozzájuk csatlakozott olaszok segítségével sikerült is nekik a csekély számú magyar őrséget Nápolyból kiszorítani. Erre a hírre L. másodszor is hadat vezet Olaszországba, hogy nápolyi királyságát megvédelmezze. Most azonban már igen nagy nehézségek gördültek eléje és jóformán minden várat külön kellett megostromolnia. (Canossa, Aversa) Lajos azonban nem engedett és ismét bevonult Nápolyba. A pápa vonakodása, hogy Lajosra ruházza a királyságot, most sem volt legyőzhető. Ekkor Lajos, miután belátta, hogy a pápa beleegyezése nélkül úgy sem tarthatja meg a nápolyi királyságot, örökké harcolnia kellene érte, amit az nem ér meg, — meghozza a nagy áldozatot: lemond a bosszúról, Johanna megbüntetését az Istenre bízza, lemond arról az országról, amelyért annyi áldozatot hozott s lemond még a hadikárpótlásról is, amire a pápa Johannát ítélte. A büntetés nem is maradt el, mert... N. Johannát 10 év múlva a kivégzett Durazzói K. fia meggyilkolta. T. Mit gondoltok, Magyarországra nézve kívánatos volt-e a nápolyi királyság megszerzése ? N. Nem, mert nagyon is távol esett az országtól. T. Milyen érdek vezette hát N. L.-t a királyság megszerzésében? N. Családi, dinasztikus érdek. Ugyanazt a politikát követte itt, amit atyja K. R. követett. T. Amikor L. lemondott a nápolyi királyságról, ezzel együtt lemondott az eddig követett családi politikáról is. Ez volt éppen a nápolyi hadjáratok legnagyobb eredménye, mert ettől az időtől kezdve az ország ereje már csak magyar nemzeti érdekeket szolgált. 2. Lengyelország megszerzése. Említettétek, hogy N. L. megszerezte Lengyelországot is. Ki készítette elő az utat Lengyelország megszerzésére és hogyan ? N. K. R. azzal, hogy Lengyelországot megsegítette ellenségeivel szemben. T. Ugyanezt a politikát követte N. L. is. A lengyelek ellenségei a tatárok és litvánok voltak. Állandóan veszélyeztették Lengyelországot. Lajos több ízben hadat vezetett ellenük, mélyen benyomult országukba és megígértette velük, hogy Lengyelországot békében hagyják és felveszik a kereszténységet. A tatárok elleni harcok emlékét, mint mondtuk, Arany J. szép költeményében örökítette meg. Mi lett L. lengyel politikájának következménye?
