A Pécsi Állami Gróf Széchenyi István Főreáliskola 1924-25. Tanévi Értesítője
Iskolánk múltja
4 vértanúja. Ö jelölte ki a haladás útjait évszázadokra nemzetének, ő volt az, aki megtanította a magyart hinni önmagában, hinni egy jobb, dicsőbb jövőben. Csonkaország fiainak különösen nagy szükségük van e hitre, ezért nem lehetünk el a Széchenyi kultusz nélkül. A trianoni béke martaléka vagyunk. Ihlessen tehát bennünket Széchenyi szelleme, hogy felépíthessük megcsúfolt hazánkat. Tanuljuk el tőle a munkás hazafiasságot s a nyugati művelődéshez való ragaszkodást. Széchenyi szellemét követjük, ha a modern technika, kereskedelem, mezőgazdaság vívmányait ellessük s értékesítjük. Széchenyi szellemében járunk el, ha hazánk talpraállitásáért, integritásáért dolgozunk mindnyájan: iskoláinkban, földjeinken, boltjainkban, műhelyeinkben s hivatalainkban. Büszkén valljuk magunkat gróf Széchenyi István főreáliskolájának. E névben fogunk győzni, e névben fog Magyarország feltámadni. Iskolánk múltja. A pécsi állami főreáliskola létesítésére a kezdeményező lépést a pécsi származású Haas Mihály prépost és iskolatanácsnok, később szatmári püspök tette meg. 1854. szeptember 3.-án Budáról Obadich József pécsi kereskedő és iskolafelügyelőhöz intézett levelében ugyanis arra kéri őt, hogy a községi hatóságnál tegyen indítványt egy felállítandó reáliskola érdekében. „A jelszó legyen — úgymond — reáliskolát Pécsnek, ha gyermekei nem akarnak elmaradni. Magyarország nyitva áll most mindenkinek: Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, és jaj neki, ha gyermekei nem fognak valami derekast tanulni.“ A levélnek megvolt a kellő hatása. A pécsi községtanács ugyanis 1855. április havában elhatározta, egy az elemi iskolával kapcsolatos alreáliskola alapítását. Ehhez a helytartótanács 1857. júliusában hozzájárulván, az intézet ugyanazon év október 1.-én mint „Szab. kír. Pécsvárosí alreáltanoda“ meg is nyilt. Az intézet községi jellege mellett mégis szigorúan katholikus szellemű volt, amit az is tanúsít, hogy első igazgatója a pécsbelvárosi plébános volt. Az akkori viszonyoknak megfelelően a tanítás 1859. október 23.-ig német nyelven folyt. 1870. július 14.-én befejezte a reáliskola életének első, községi alreáliskolai korszakát s az 1870/71. tanévvel mint 4 osztályú állami főreáliskola kezdte meg működését. Két év alatt négy osztályúból teljessé, azaz hat osztályúvá fejlett ki, míg az 1875/6. tanévben a reáliskolák új szervezetének megfelelőleg, amely az eddigi hat osztályt nyolc osztályúvá bővíti ki s behozza az érettségi vizsgálatot, megnyílt a VII. s a következő évben a VIII. osztály is. Az első érettségi vizsgálatot az intézet az 1875/76. tanév végén tartotta. Az intézet, mint a többi reáliskolák is ez időben, nem kapott külön, céljainak megfelelő épületet, hanem ideiglenesen a városi elemi iskolában helyezkedett el. Az 1869/70. tanévben már a Hunyady-utcai régi apáca- kolostorban nyert otthont, amely addig katonai fogdául szolgált. Az 1870/71. tanévben az osztályok megszaporodása következtében a Hunyady-utcától 12 időpercnyi távolságban levő Malom-utca egyik bérházában talált elhelyezést az osztályok egy része. Ezen a tarthatatlan állapoton 1871.-ben a reáliskola törzsépületének tőszomszédságában levő izr. népiskola egyemeletes épületének megvételével s a két épület összekapcsolásával segítettek. Az 1882/83. tanévben pedig a régi apácakolostorra emeletet építettek s a régi épület ily módon kiegészítve szolgált az intézet céljaira az 1913/14. tanév végéig. Az 1914/15. tanévben az Irányi Dániel-téren épült 2 emeletes
