A Pécsi Állami Főreáliskola 1921-22. Tanévi Értesítője

7 pénzbírságra ítélték el őket. A társadalom felzúdulására azonban az 5-ik napon kibocsátották őket a fogságból. Később dr. Horváth Viktor igazga­tót is 200 dinár pénzbüntetésre ítélték : az ifjúságnak a temetésen való részvétele miatt. Ugyanebből kifolyólag zaklatásnak volt kitéve intézetünk több tanára és tanulója is. Ettől az időtől fogva valóságos offenziva indult meg intézetünk ellen. A szerb uralom legelvetemültebb exponense : a Pécsi Újság minduntalan gyalázta az intézetet, mint a „fehérek“ fészkét, „amely­ben végre valahára rendet kell teremteni." A szerb kormánybiztos átira- tilag felhívta az igazgatóságot, hogy felsőbb hatósági döntéseknél Popovic Györgyhöz (volt kaposyárí gimn. tanár) a szerb kultuszminisztérium kikül­dött meghatalmazottjához forduljon s neki mint felettes tanhatóságnak rendelkezésére álljon. Mikor nevezett egyén városunkban feltűnt, tanári testületünk egy rendkívüli értekezleten abban állapodott meg, hogy a szerb kiküldöttnek valamely tantermünkben való megjelenése esetén a tanár meg­szakítja az előadást és távozik. A kellemetlen látogatás azonban elmaradt, pedig a szerb iskolalátogató erősen készült a magánvizsgálatok elnöki dijai­nak megszerzésére. Hálásan kell itt megemlékeznünk Gosztonyi Gyuláról, a magyar királyi kormány pécsi kormánybiztos-főispánjáról, aki e nehéz időkben támoga­tásával lényegesen megkönnyítette helyzetünket. Ugyancsak Öméltósága révén volt lehetséges fenntartani iskolánk érintkezését a felsőbb tanható­ságokkal, és az ő közvetítésével jutott hozzánk a nm. V. K. M.-nak elis­merése a tanári karnak és az ifjúságnak hazafias magatartásáért. A hazafias szellem ébrentartását és ápolását nagy mértékben támo­gatta az Eötvös-Önképzőkör, amely a nemes irredentizmus kultuszát tar­totta szem előtt s minden ülése tüntetés, hítvallomás volt magyarsága mel­lett. Zrínyi Miklós a költő és hadvezér születésének 300 éves évfordulója alkalmából megtartott ünnepélye túlnőtt az önképzőköri kereteken és az egész intézetnek hazafias megnyilatkozásra adott alkalmat. Ezt a szellemet szolgálta az intézetünkben megalakult és gyönyörűen fejlődő cserkészin­tézmény is. A multesztendei események hatása alatt a megszálló hatalom ez évben megtiltotta a márc. l5.-i nyilvános ünnepélyeket és így csak az egyes osztályokban méltathatták a tanárok a nagy nap jelentőségét. Az iskolai év végén izgalomban tartott bennünket Komócsy István kartársunknak, a pécsi magyarság egyik vezető emberének letartóztatása és üldöztetése. Koholt vádak alapján fogták el és megbilincselve szuronyos őrök között kisérték fényes nappal az ügyészségi fogházba, ahonnan azonban, miután az ellene emelt vád természetesen teljesen alaptalannak bizonyult, néhány nap múlva kiszabadult. A tanévet sok bizakodással és reménnyel zártuk le, mert kétségtelen jelek mutatták, hogy a várva-várt felszabadulás órája közeleg s hogy a jövő tanévben az ennek nyomán fakadt lelkesedéstől áthatva hatványozott erővel fejthetjük ki kulturális tevékenységünket. 1921. aug. 22.-re esett a beteljesülés napja. A 3-éves lidércnyomás megszűnt és mire felébredtünk, rossz álomnak tetszett az egész. De mig e napot megérhettük, sok nehéz órát kellett átélnünk. A városi regime des- peradói a rácokkal egyetemben minden követ megmozgattak az entente- nál, hogy a megszállás idejét kinyújthassák, sőt egy szerb-magyar köztár­saság létesítését is tervbe vették Néhány nappal a magyar nemzeti had­sereg bevonulása előtt a városháza erkélyéről ki is kiáltották ezt a bohó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom