A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Vezér Mór: A Kárpátok jelentőségének méltatása és megünneplése alkalmából tartott beszéd

- 40 Ma pedig — még vívják a véres tornát, folyik a grandiózus marcan- golás — a magyar szent korona országának területét nem tapossa fegyveres ellenség. A magyar föld kivetette magából az ellenséget. Ez a föld nem ismeri többé a háború borzalmait, a háború színhelye innen messzire eltolódott. Diadalmas fiaink ellenséges földön állnak, nagy területeket tartanak megszállva és emberi számitások szerint ezen a földön itt nem lesz nem lesz többé kozák invázió. A nemezis végzett a nagy világfelfordulás közvetlen előidézőjével is. Ez a szerencsétlen ország, melynek vezetői annyit bűnöztek, egyelőre lekerült a térképről. Túl vagyunk a nagy sorstragédia peripatiáján, igaz és becsületes ügyünk tudatában bizalommal és lelki megtisztulással várjuk a végső jelenést. Hisszük és valljuk, hogy az óriási vérözönből egy izmosabb, boldogabb Magyar- ország fog kikerülni.

Bízvást elmondhatjuk most azt, amit 45 esztendő előtt irt a porosz király nejének akkor, amikor elbizakodott ellenségét leteperte, megalázta :

„Welche Wendung durch Gottes Fügung“. Micsoda sorsfordulat a magyarok istenének akaratából, rendeléséből.

Mi is történt azóta ? Egyszerűen az esett meg, hogy az úgynevezett orosz gőzhenger összeütközött a Kárpátok szikláival és természetszerűen a rövidebbet húzta. Az történt, hogy a történelem Végzete velünk volt, megmérettünk e küzdelem folyamán és nem találtattunk könnyűnek. Derekasan megálltuk helyünket, mivel a Gondviselés természetes védőövvel fonta körül ezt az országot és emellett megajándékozott bennünket „vitézi iskolá“-ban edzett harcos nemzedékkel. A fátumnak kedve tellett abban, hogy északi határunknak megtegye a Kárpátokat, ezt a specifikus magyar hegységet és így állja útját az északi betöréseknek. Ez a gondviselés művelte azt, hogy a Kárpátok nemzetünk védőbástyája lettek. De a bércek egymaguk nem tudták volna e hont megvédelmezni és megsegíteni bennünket világtörténelmi hivatásunk betöltésében, hogy mint Európa pajzsa a nyugati polgárosultságot védje a Kelet és Észak ellen. E rögös feladat elvégzésében caak támogatott bennünket a természet, de ez a gyámolitás nem lett volna elegendő, ha nem terem ott a világ egyik legkitűnőbb harcosa, a dicsőséges magyar katona. A kárpáti harcokban a vértanúság glóriáját szerezte meg magának a honvéd.

Virágos május hó elejét avassuk hát Kárpátok napjává, amikor is emlékezni illik.

Emlékezzünk Kárpátokról !

Ne felejtsük el egy élet során sem, hogy akadt idő, amikor a cárizmus hordái betörtek vérrel szerzett és vérrel megtartott ősi földünkre tüzzel-vassal pusztítva és végtelen szenvedést, pusztulást okozva itt. Soha ne feledjük, hogy a magyar katona megmérhetetlen küzdelmek és szenvedések árán megvédte ez országot és kiűzte az ellenséget. Véssük ezért szivünkbe a mélységes hálát katonáink iránt. Fonjuk körül gyengédséggel és szeretettel drága alakjaikat azoknak, kik érettünk meghaltak, megsebesültek, megszenvedtek. Akik emberfölötti megpróbáltatások és szenvedések közepette állták a harcokat ellenséggel és küzdve a természet viszontagságaival. Mindenkor jusson eszünkbe, hogy a magyar erő és elszánás megtestesítője, a miles Hungarus, a honvéd hárította el nemcsak ettől az országtól, hanem germán frigyesével egyetemben egész Európától a moszkovita veszélyt.