A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Messik Béla: Az anyag és elektromosság

- 10 ­A kolloid oldatok abban különböznek a közönséges oldatoktól, hogy az u. n. diffúzió-sebességük igen kicsi, mialatt azt értjük, hogy ha az ilyen oldatokat valamely más folyadéktól csak egy állati hártya választja el, (amilyen pl. a pergament,) akkor ez csak igen lassan hatol át a hártyán és keveredik össze a másik folyadékkal, ellentétben a közönséges oldatok­kal, melyeknél ez sokkal gyorsabban történik meg. Ilyen oldatok : a ke­ményítő, enyv, gyanta, a fehérjék, stb. Fémeknek is vannak ilyen olda­taik, melyekben oldószer gyanánt a víz szerepel, melyben a fémek közön­ségesen, mint tudjuk, egyáltalán nem oldódnak, csak egy Bredigtől származó módszer alkalmazása mellett. Ő aranydrótokat mártott a vízbe, melyeknek külső végei nagy feszültségű elektromos áramforrással voltak kapcsolatban. Az áram bekapcsolásakor a vízben a drótvégek között ív- fényszerü kisülést hozott létre, melynek bekövetkezése után az arany­drótok a vízben lassan szétmállottak. A leváló igen finom aranyrészecs­kék a vízben szétoszlottak és lebegő állapotban maradtak, bíborvörösre, vagy kékre festve a vizet, mely ezután mindenben a kolloid oldatok tulaj­donságait mutatta. Ilyen kolloid oldatokat vizsgáltak azután többen ultramikroszkóppal és így jöttek a fent már említett eredményhez, hogy az oldatban lebegő részecskék, melyek szabálytalan mozgásokat végző, fénylő pontoknak látszottak, nagyságukat illetőleg a molekulák nagy­ságának mást úton nyert értékével közel megegyeznek, vagy csak né­hányszor nagyobbak. * Az első szorosabb kapcsolat az anyag elmélete és az elektromosság tana között akkor keletkezett, amikor Faraday az elektrolízis törvé­nyeit felfedezte. Ezen felfedezés révén vált először nyilvánvalóvá, hogy az elektromosság nem csupán külső tulajdonsága az anyagnak, hanem annak felépülésében jelentékeny szerepe van. Az anyag chemiai alkatá­nak és tulajdonságainak megváltozásában az elektromos erők fontos tényezőknek bizonyultak. Kitűnt, hogy segítségükkel a chemiai vegyü- letek alkatrészeikre bonthatók, miáltal a chemiai vizsgálódásnak egy uj, hathatós eszközét nyertük. Az elektrolózis alapjelenségeiből tárgyunk szempontjából említésre méltók a következők : Ha egy oldatba fémdrótokat, u. n. elektródokat mártunk, melyek­nek külső végei egy elektromos áramforrással vannak kapcsolatban, akkor az áram megindulásakor az oldat chemiailag bomlani kezd, a mo­lekulák két olyan atomcsoportra válnak szét, melyek ellentett előjelű, de egyenlő mennyiségű elektromosságot tartalmaznak. A pozitív elek­tromos rész (fém) az ái’amforrás negatív, a negatív elektromos rész (sav­maradék) pedig az áramforrás pozitív sarkával összekötött elektród felé vándorol és ott kiválik, az elektródra rárakódik. Ezen vándorló atomcsoportok, esetleg egyes atomok jelenlétével magyarázzuk azt a körülményt, hogy az oldat röviddel az áram megindulása után elektro­mos vezetővé lesz, ezek mintegy áthidalják azt a szakadást, mely az áramkörben a folyadékba nyúló drótvégek között van. Olyan oldatoknál, amilyen a konyhasó vizes oldata, melyeknél az oldott anyag mindkét alkotórésze (hidrogén és chlór) egy vegyértékű, a molekulák szétesése, műszóval aissociálódása után az egyes alkotórészek az elektromosságnak az addig ismert legkisebb mennyiségeit, az u. n. ionokat hordozzák. Ha a levált alkotórészek több vegyérlékűek, akkor több iont hordoznak, de az elektromosság összes mennyisége az ionnak egész számú többszö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom