A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
- 7 Elvevéd mitőlünk országunkat, királyunkat, Földhöz veréd az mi koronánkat, Szinyed elől elveted mi áldozatunkat. Közülünk levágatál sok gazdag főurakat, Vitézeket, erős férfiakat ; Kiknek kövér testekkel hizlalod vadakat. Közülünk rabbá tevéi sok menyeket, özvegyeket, Gyermekeket, gyenge szép szüzeket, Mind ez mi bűneinkért fűzeted ezeket. Eltávozék mi tőlünk, nagy isten, mi örömünk, Nincsen immár semmi vigasságunk, Siralomra fordula az mi nyájasságunk. A lamentatiok, siralmak gondolatmenete ez. Bűnbe estünk, ezért sújt bennünket az Ur boszuló keze. Ezért pusztítja az országot az ellenség. Úgy vagyunk, mint a zsidó nép, ezt is bálványimádása miatt büntette Jehova. Égyébként ugyanezen gondolat csendül ki még a XVIII. századbeli Zrinyiászból. Az ország romiását siratják a katolikus énekek is. A vallásos érzelem itt már összeolvad a bazafiuival. Isten bűneink miatt sújt, elhagytuk Krisztus igaz hitét, eretnekség mételyezett meg bennünket. Bajainkat csak a régi hitélet bensősége orvosolhatja. Ezt a gondolatot fejezi ki egy XVII. századbeli kát. énekeskönyvből való ének : A boldog szűz Máriához. Boldogasszony anyánk, Nagy Ínségben lévén így szól/t meg hazánk : Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el, szegény magyarokról. Vedd el országunkról Ezt a sok Ínséget, Kikben torkig uszunk, S nyerj régi épséget. Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el, szegény magyarokról. Jézus fiad előtt Könyörögj érettünk, Mert ha nem cselekszed, Egy lábig elveszünk. Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezél el, szegény magyarokról. Igazi katona ének benyomását teszi Túri György éneke 1548-ból. Valóságos epikai dal, a végbeli vitézeknek harcias elszántságát zengi nagy hévvel. Ennek a századnak hires krónikása Tinódi Lantos Sebestyén inkább haditudósiló, mint költő. Hites adatok után kutatva bebarangolja az egész országot s gyarló rigmusokban rögzíti meg a napi eseményeket,
