A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
érdemjelét. A költő drámai módon jeleníti meg a csatát, melyben maga is részt vesz. A szemléletes leírás élénk és szaggatott módon mutatja be a csata lefolyását. Izgatott hangulat lüktet a mesteri dalban : Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre 1 Süvít a golyó, cseng a kard. Ez lelkesíti a magyart. Előre ! Föl a zászlóval magasra. Egész világ hadd láthassa. Előre I Hadd lássák és hadd olvassák, Rajta szent szó van : szabadság. Előre ! Aki magyar, aki vitéz, Az ellenséggel szemebe néz. Előre 1 Mindjárt vitéz mihelyt magyar Ő s az isten egyet akar. Előre 1 Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. Előre ! Én se legyek rosszabb nála, Berohanok a halálba. Előre ! Ha lehull a két kezünk is Ha mindnyájan itt veszünk is : Előre ! Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza ! Előre ! Az esztendő végén irta a Vesztett csaták, cslfos futásokai. A Windisch- grátz hadai elől való visszavonulás és a harctéri helyzet kedvezőtlen volta megdöbbentette. Nem kishitű, de aggódik: Hazám, hazám, magyar haza, Elátkozott föld vagy hát ? Ki volt, ki így megátkoza ? Hogy rajtad a szabadság Örökké csak földönfutó legyen Ki pillanatra csak hozzád menekül, De amint jön, megint megyen, Elűzik kérlelhetetlenül !
