A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

— 9 Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,

Az szép-szagu mezőt kik széllyel bejárják,

Most azok is vigadnak, az üdőt mulatják.

Ki szép füven lévén bánik jó lovával,

Ki vígan lakozik vitéz barátjával,

Ki penig vitéz fegyvert tisztíttat csiszárral.

(Borivóknak való.)

Azért ne bánkódjál én jó vitéz társam, ürülj minden gondoktul,

Meghordoztuk héjában az sok bút, legyen más tőlünk távol,

Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, tánczoljunk, távozzunk bánatunktul.

Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ilyen éltünket,

Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszorítnak bennünket,

Kivel mit gondoljunk ? ha isten jó, urunk ő, mindennel jót tehet.

(Az előbbenihez hasonló.)

De csak ritkán üti meg a vigasság hangját, inkább a komoly, bánatos indítékokat kedveli, nem ritkán a fenség magas'a Iára emelkedik.

Oh én édes hazám, te jó Magyarország !

Ki kereszténységnek viseled pajzsát ;

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola ! immár isten hozzád.

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Régi vitézséghez dolgotokat veti :

Istennek ajánlva légyetek immár ti.

Vitéz próba helye, kiterjedt s/k mező!

S fákkal, kősziklákkal hűvös hegy, völgy, erdő,

Kit az sok csata jár s jó szerencse — leső, —

Legyen isten hozzád sok vitézi legelő !

(Valedicit patriae etc.)

A XVI. század közhangulatának klasszikus megnyilatkozása „A magyar nemzet romlott állapotjárói ” való sirám. A magyar honvédelem kétségbeejtő állapotából fakadt a költemény. Hadügyünk még a középkori banderiális rendszeren alapult. E szervezet a török hódítás idejéig elegendőnek bizonyult az ország védelmére. De a török hódítások folytán az urak nem voltak képesek a megfelelő bandériumokat kiállítani. Ekkor lép föl a királyi zsoldos sereg, mely eleinte főleg külföldiekből állott. Később ebbe álltak be a földjüktől megfosztott nemesek is. Ezek állandóan panaszkodtak mellőzésük, rossz fizetésük és az idegenek garázdálkodása miatt. Egy meggyötört nemzet gyászos hangulatának ad meg- rázóan kifejezést a költő. A magyar vitéznek nincs becsülete a betolakodott idegen előtt. Szablyáját meg nem fizeti, a magyar katona korcso- sodásnak indul. A nemes ifjak kénytelenek zsoldosoknak beállni, hogy itt megélhessenek. De még csak meg sem fizetik kellően. A nemzet díszes- virága nagy nyomorban tengődik. Hisz