A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről

Iskolai tudósítások - F) A pécsi áll. főreáliskola tanulóinak 1912-13. tanévvégi tátrai tanulmányútja

F) A pécsi állami főreáliskola tanulóinak 1915/14. tanévvégi tátrai tanulmányútja.

Több évre előre megállapított programmunk értelmében a múlt tanév végén a magas-tátrai kirándulás került sorra, melyre 33 tanulót vittünk el; a vezetéssel járó gondok 3 kis érő tanár közt oszlottak meg.

Június 22.-én reggel indultunk útnak Budapestié, hol a fővárosi deák-szállodában kaptunk olcsó, de nem nagyon kényelmes szállást. A délutánnak csak egy programmpontja volt, a fővárosi állatkert megtekintése ; a tanulók a természetrajz tanárának szakszerű kalauzolása mellett a legideálisabb szemléltető oktatást élvezték s amellett kellemesen szórakoztak este 7 óráig. Vacsora után még felkerestük a Duna partját, élveztük Európa egyik legszebb panorámáját s aztán siettünk nyugodni, mert másnap már %7-kor indult vonatunk utunk főcélja, a Tátra felé. Már maga az út is szebbnél-szébb tájképeket nyújtott; e mellett a számos ipartelep (Hatvan, Salgótarján) a felvidék városkái (Losonc, Zólyom, •Körmöcbánya) annyira lekötötték a figyelmet, hogy szinte észrevétlenül repült az idő s már Rultkán voltunk, hol vonatunk késése miatt csak nagy sietve költhettük el ebédünket. Innen már egy egész kocsisor vitte az ország minden részéből összetalálkozott mindkétnembeli ifjúságot a Táti a felé: velünk jött aprivigyei, szentgyörgyi főgimn., az aranyosmaróti s szabadkai leányiskolák ifjúsága. A Vág mentén kapálgató tótok szinte azt hihették, hogy nagy dalárdaünnepély készül: az ifjú torkok százai igyekeztek egymást s a vonat zakatolását túlharsogni. Mire a fekete és Balti tenger vízválasztójára épített Csorba állomásra értünk, szerencsére elvonultak a sötét fellegek, melyek még egész utunkon fenyegetőleg kisértek s igy jó reményekkel eltelve ültünk be a fogaskerekűbe, mely hamarosan felhozott a Csorba tóhoz.

Csorbán még nem kezdődött meg a saison ; nem volt ott az iskolákon kívül más vendég, mint a budapesti feminista congressusnak egy érdemekben megőszült fracciója, mely a jól befütött nagyteremben elhelyezkedve folytatta a Budapesten beléje rekedt szónoklatoknak feltálalását. Mi, kik egy negyed- (vagy fél) századdal elmaradtunk a speacheló hölgyek mögött, a tó körüli séta s a szűkén kimért vacsora elfogyasztása után siettünk barátságtalanul hűvös éttermünkből lakásainkba, hol nagy-