A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
— 7 zésbenyomásokat nem erősiti, nem tekinthetjük költői elemnek. A magyarázó hasonlat nem érzést plántál át a hallgaló leikébe, hanem tisztára értelmi művelet, mely abban áll, hogy az appercepció létesítésére képzeteket társít. A képzelemnek azonban semmi köze ezen eljáráshoz. A költői hasonlat ellenben kettős művelet : képzeleti és értelmi. A stilus szemléletességét és egyben világosságát is előmozdítja. A párhuzam még kevésbé hasonlat, mint a magyarázó. Mert párhuzamot egynemű dolgok közt vonunk, hogy azok egyező és eltérő tulajdonságai kiderüljenek. A hasonlat ellenben különnemű dolgokat vet egybe, (sőt annál hatásosabb a hasonlat, mentül eltérőbbek az összehasonlítandó tárgyak), hogy az egyező vonások kidomborodjanak. Több joggal sorolhatjuk a hasonlatokhoz a parabolát, mely egy fen- költ eszmét érzékit meg. Az evangéliumban művészi kivitelű példázatokat találunk . (A magvető, az okos és balga szüzekről stb.) melyek az emberiség közkincsévé váltak. Poétikai értelemben azonban még sem tekinthetjük igazi hasonlatnak, minthogy elméleti vagy erkölcsi igazságot példáz. Igen sok a hasonlat közmondásainkban és általában a népnyelvben. Pl. Kerüli, mint az ördög a tömjént. Jár, kél, mint az Orbán lelke. Dicséri, mint a cigány a lovát. Kurta, mint a nyúl farka. Egészséges, mint a makk stb. A nép naiv, szemléletes gondolkodásának megnyilvánulásai ezek. Hasonlatnak tartják némelyek a rejtvényt (aenigma) is, mely csak annyiban tér el a hasonlattól, hogy az összehasonlított tárgyat elhallgatja. A rejtvény lényege azonban a szembeszökő ellentétek egymás mellé állításában állván, így csupán elmét élesítő munkának tarthatjuk. Tehát ezt is csak oly értelmi feladatnak tekinthetjük, mely a költészet ruhájába szeret burkolózni. Tulajdonképen oly egyenletnek fogható fel, melynek egyik tagja ismeretlen, amely tehát megoldásra vár. Kifejtettük már, hogy a hasonlat legfőbb célja az elvont fogalomhoz a testiség képzetét fűzni. De nem veszíti el kép jellegét a hasonlat akkor sem, ha a hasonlati képzet (Vergleichsvorstellung) nem érzéki jellegű is. Mert a benyomás akkor is erősödik, ha a hasonlati képzet is elvont. Más szóval az érzésbenyomás akkor is erősödik, ha a fogalmat másféleképen ismételjük. Mert a hasonlati képzetet mindig, mint eredetileg különböző, önálló, de vele mégis rokon képzetnek érezzük. (W. Wundt: Völkerpsychologie. Die Sprache I. rész. 2. köt. 598. 1.). A hasonlati képzet tehát mindig önálló képzet, melyet egy másik önállóval vetünk egybe. Ezzel szemben a metafora (Aristoteles elnevezése. Poetica 21. cap. = átvitel), csak része egy egyetlen — mondatban kifejezett — összképzetnek ; ennyiben függ össze a jelentésváltozással, még pedig az u. n. szabályos jelentésváltozással. De egyéb kapcsolat is van jelentésváltozás és metafora között. A jelentésváltozások legnagyobb része feledésbe ment metafora, viszont a friss metaforák nem jelentésváltozások kifolyásai, hanem sajátságos egyéni helyzetből keletkeztek.
