A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Iskolai tudósítások - F) A pécsi áll. főreáliskola tanulóinak 1911/12. tanévi aldunai tanulmányútja
F) A pécsi állami főreáliskola tanulóinak 1911/12. tanévvégi aldunai tanulmányútja. Ce n‘ est que le premier pás qui coűte. Középiskoláinknak csak egy első nagyobb kirándulás nyélbeütése kerül nagyobb fáradságába ; ha az első lépés sikerült, s kellő számú jelentkezővel megtettük első úlunkat, rögtön megalakul a módosabb s a tanulmányút nagy hasznait méltányoló szülők gyermekeiből egy állandó gárda, melynek tagjai 5 év alatt tervszerű vezetés mellett s minimális költséggel a legideálisabb módon, közvetlen szemlélet alapján ismerik meg hazájuk minden részének természeti, kulturális s gazdasági kincseit, a hófedte hegyormokat épúgy, mint dicsőségünk kőbe vésett emlékeit s modern haladásunk tanujeleit : a bányákat és gyárakat. A múlt év junius 21-én délután egy órakor vonatba szállt 28 tanuló, kiknek túlnyomó része velünk volt az intézet balatoni s budapesti kirándulásán is; ismerték már a tanulmányút „fegyelmi szabályait“ s jól felszerelve, tudnivalókkal is kellően ellátva, fogtak hozzá a nagy érdeklődéssel várt aldunai úthoz, melyet összekapcsoltunk Belgrád, Temesvár és Szeged megtekintésével. Külön vetített képes előadással előre tájékoztatta őket a vezető tanár, s noteszába valamennyi feljegyezte a nyolc napos útnak részletes programmját. Délelőtt még folytak a vizsgálatok ; délután már együtt ültünk külön vasúti kocsinkban s nevetve figyeltük meg, mily gyorsan ad túl — különösen az apróbb nemzedék, — már az első napon az útra kapott pénzecskéjén, Villány, Eszék, Dárda s Vinkovce állomások cukordobáló automatái kemény ostromokat állottak ki; a gyümölcsárusok napi forgalma erősen emelkedett. Jókedvű csoportok tárgyalják a vizsgák eseményeit s a bizonyítvány esélyeit. Vinkovcén megvacsorálunk s a plebeius személyről átcsatoltatjuk magunkat az előkelő belgrádi gyorsvonatra ; észre se vesszük, hogy már 10 órája rázatjuk magunkat, mikor első állomáshelyünkre, Zimonyba érkezünk. Kiszállunk a folyamóriás partján ; egy tekintetet vetünk a hatalmas fényárban úszó, a Duna vizében magát tetszelegve néző Belgrádra s aztán gyors léptekkel megyünk a messze- fekvő városban, a Grand Hotelben elkészített szállásunkra. Nincs az a fegyelem, mely a kiránduló deákot az első napon korai alvásra bírná. Szobáikban eloszolva, jó ideig a cigányokat hallgatták, eltereferéltek órákon át s reggel 5 óra után már valamennyien talpon voltak. így persze 4
