A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
- 9 — Simonyi Zsigmond (A magyar nyelv) fogalomkörök szerint csoportosítja az átviteleket. Az első csoportban érzéki fogalmak cserélnek helyet érzékiekkel, a másodikban pedig nem érzékiek felváltanak nem érzékieket. Az érzéki fogalmakat 4 csoportra osztja : 1. Élettelenről élettelenre való átvitel (tenger és rengeteg a nagyság és sokaság jelölésére szolgál pl. tenger rét, rengeteg erdő). 2. élőről élőre pl. kígyó az álnok ember jelölésére, orangutang szó szerint erdei embert jelent. 3. élőről élettelenre pl. bak, vasmacska különféle szerszámok jelölésére, néha élettelen lényeket személyesítenek pl. holt Duna, elalvó tűz. 4. élettelenről élőre való átvitel kivált gúnyos kifejezéseknél pl. fej helyett kupa vagy tök, fajankó = együgyű ember. A második csoporLban nem érzéki fogalmak nevei cseréltetnek fel. Itt a legkülönfélébb viszonyok állhatnak elő. így idő és helyfogalmak cseréje pl. azonnal eredeti jelentése nem időbeli, banem térbeli = azon helyt. Egyik csoportban a metonymiát (kapcsolati átvitelt) tárgyalja pl. a tartó neve a tartalom helyett áll vagy néha a benfoglalt tárgy helyett pl. az egész világ = mind az emberek, a hely a benne végbemenő cselekvés helyett pl. lakás = a hely, ahol laknak. A metonymia egyik faja a Synekdoche azaz az egész és rész névcseréje pl. szegény feje = szegény ember. Wundt fenti müvében (482 1.) három fogalmi viszonyt állított fel, mely alá mind a többi különböző, de egyszersmind vele bizonyos viszonyban álló fogalmak foghatók. Ez a három fogalmi viszony : a fölérendelés, alárendelés és mellérendelés. Az első kettő számtalan jelenséget foglal magában. De a két főjelenség a fogalmak tágítása és szűkítése. Példa a tágításra pecunia, melynek eredeti jelentése barom, mint csereeszköz, majd általában csereeszköz, majd pénz. Példa a szűkítésre universitas, egyetemesség, világegyetem, melynek mai jelentése tudományegyetem. Sokkal bonyoló- dottabb a mellérendelési viszony. Rendesen ezen viszony helyett hozzá- rartozó momentumok, mint a jelentés hasonlósága és ellentéte vagy rosszabodása és nemesítése vagy pedig metaforikus átvitelek szolgálnak alapul. Ezzel természetesen megszűnik a logikai osztályozás elve és egyéb momentumok kerülnek bele. Mi a nyelv költői elemét látjuk a metaforában, nem pedig fogalmak logikai kapcsolatát. Már pedig a logikai felfogás mellett a lélektani momentumok teljesen háttérbe szorulnak. Wundt tehát szakít a grammatikai és logikai módszerrel és lélektanilag kísérli meg az átviteli jelenségeket megmagyarázni. De csak megkísérli, mert megoldani maga sem tudja. Kénytelen megállapítani, hogy magában a nyelvben nincsen olyan ösztön (Trieb), mely arra bírná, hogy a jelentést tágítsa vagy szűkítse. Nem lehet benne egy hajlamot feltételezni, mely tér- és időbeli, okozati vagy hasonlósági átviteleket idézne elő. Wundt feltevése az, hogy vannak képzettársulások, melyekhez mintegy ,,kötve“ vannak az appercipiálási folyamatok, melyek a jelentésváltozásokat,
