A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről
Dr. Potoczky Lajos: Ibsen
13 A férj megdöbbenve hallgatja ; nem ismer reá, kéri, maradjon, majd felháborodva figyelmezteti anyai kötelességeire. Nóra alig hallgat rá. „Azt hiszem elsősorban ember vagyok én is, vagy legalább is megpróbálom, hogy az legyek. Tudom, hogy a legtöbben neked adnak igazat s valami efféle van a könyvekben is. De én már nem elégedhetem meg azzal, amit a legtöbben mondanak s ami e könyvekben van. Nem értem a társadalmat, melyben élek, de megpróbálom, hogy megértsem. Utána kell járnom, kinek van igaza, nekem, vagy a társadalomnak.“ Helmer : Nóra, soha többé nem lehetek reád nézve más, mint idegen ? Nóra : (kezébe veszi a táskáját) Ah, Torwald, a legnagyobb csoda kellene, hogy megtörténjék akkor. Helmer : Mondd meg, miféle nagy csoda ? Nóra : Mindketten úgy kellene, hogy átváltozzunk. . . . Oh, Torwald, én már nem hiszek többé csodákban. Helmer : De én hinni akarok. Mond meg. Úgy kellene, hogy átváltozzunk, hogy .......... N óra : Hogy az együttélés közöttünk házassággá válhassék. Isten áldjon ! (Elmegy.) Helmer: (leroskad egy székre s kezével eltakarja arcát) Nóra ! Nóra ! (körülnéz és feláll) Üres. Nincs itt többé (egy reménység támad henne) A legnagyobb csoda ?!........ L ent halatszik, amint a kapu becsapódott. Egyes külföldi színházigazgatók megváltoztatták a dráma befejezését. Nórát gyermekei, az anyai szeretet visszatartja, Helmerrel marad. Ez meghamisítása a költő célzatának. A darab egész beállítása más. Nóra a jövő asszonya, a jövő fejlődés szimbóluma. A nőt fel kell szabadítani a férfi uralma alól — hirdeti Ibsen — hogy erkölcsében tetteiben felelős egyéniség lehessen, hogy élethivatásával igazán tisztába jöjjön, hogy ne legyen idegen vélemények árnyéka. Finom befejezést irt Nórához Alexander Bernát. Szerinte elválnak a házastársak. Helmernek egy feledhetlen pillanatban nagy világosság támad elméjében. Látja magát Nóra szemeivel, bünösebbnek érzi magát, mintha százszor megcsalta volna őt. Mikor aztán magára eszmélt s tisztábban lát, mikor Nóra viharzó lelke is megnyugodott lelkész-rokona irányítása mellett, mikor igy mindketten útban vannak az igazság felé, akkor Nóra visz- szatér otthonába s csendesebb, de igazibb szeretettel ápolják a világ legnagyobb kincsét, a lélek békéjét, melyet, aki el nem vesztett nem szerez meg soha, aki pedig megszerezte, el nem vesztheti. Már Brandban borzalmas komolysággal veti fel Ibsen az átöröklés kérdését s Nórában fellép Rank orvos, a mulatós apának önhibáján kívül hátgerincsorvadásos szerencsétlen fia. Ez a probléma áll szörnyű reálizmussal legkomorabb drámájának a „Kisértetek“-nek előterében.
