A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
A művészi természetábrázolás fejlődése. A „L’art pour Part“ elvének korlátlan elfogadása alapján a fenti cím úgyszólván magának a festészet minden feladatának megoldását jelentené, mert hisz ezen elv szerint a művészet nem az egész emberiség örömére, hanem csupán önmagáért létezvén, főfeladatát az képezné, hogy minden nehézséget, amely a látható jelenségek leghívebb visszaadását gátolja, igyekezzék elhárítani s megtalálni a legegyszerűbb eszközöket a térben elhelyezhető tárgyak s az azokon feltűnő fény és színhatások visszaadására. Ezen arisztokratikus elv szerint ugyanis a festőművészeinek önmagáért létező problémái függetlenek minden irodalmi, szociális, értelmi és érzelmi külső hatásoktól s így kizárólag arra szorítkoznak, hogy a természet ábrázolásának minél változatosabb, sajátosabb és egyénibb módjait kutassák ki. E módok és eszközök kifejtése és fokozatos gazdagodásuknak feltárása, ez alapon tehát a művészet összes feladatainak magyarázatát jelentené. Bármint vélekedjünk ezen elvről, akár elfogadjuk, akár elvetjük azt, kétségtelen, hogy mindazon felfedezések és kutatások, amelyek térjelenségek síkon való ábrázolását fokról-fokra tökéletesítették, a festőművészeinek minden időben legbecsesebb ismereteit képezik. Nem szabad e vívmányokat a festészet értelmi és érzelmi tartalmának túlbecsülése érdekében egyszerűen technikai eredményekké lefokozni. Nem ! A technikai fejlődés rendkívül fontos, korszakalkotó sok esetben, de minthogy csupán a festőanyagokkal való küzködésnek könnyítésére szorítkozik, merőben különbözik mindazon optikai feladatoktól, amelyek a természet leképezésénél fellépnek s amelyeknek megfejtése évszázadok, évezredek kutató tanúlmányainak fárasztó továbbépítése által következhetett be. E problémák a technikai tökéletességgel sokszor parallel haladnak ugyan, de voltaképen semmi közük azokhoz. Ezek elsősorban kizárólagosan festőművészeti feladatok, tehát fejlődésünknek megismerése az egész művészet megértésének oly biztos alapot nyújt, amelyet semmiféle l*
