A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
44 naturalista művészt, amennyiben soha nem létező elképzelhetetlen fényhatások ábrázolására vezeti. E vakító fényről nem tudjuk megállapítani, nap, hold, fáklya világítása-e. A mai technikai eszközökkel elő lehetne talán efféle effektusokat állítani, de az ő korában ez csak bámulatos fantázia utján készülhetett. Ennek dacára vonzó erővel ragadják meg a szemlélőt. Képünkön (IV. tábla) egy metszetet mutatunk be, amelyen bár a színek hiányoznak, mégis meggyőzően bemutathatjuk, miképen csoportosítja alakjait a világítás szempontjából, miképen emeli ki Krisztust, a föalakot, azáltal, hogy a vakító fény közepébe hatalmas erős árnyékkonturjával állítja be s viszont a másik főalakot, az életre kelt Lázárt, minden erős árnyékfolt nélkül miképen helyezi az érdeklődés középpontjába. A fénynek ily nagy szerepet eddig még egy művész se juttatott s magában az, hogy leküzdhetetlen befolyása alá kerültek igen önnálló tehetségek s az úgynevezett Rendbrandt-világítás már közkeletű fogássá vált, igazolja, mily egyéni újítás volt az ő fénykultusza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szerepét betöltvén, semmi értéke nincs, legfeljebb csak történelmi. Oh nem, minden pregnáns újítás ép ezért válik a fejlődés tényezőjévé, hogy abszolút becses tartalma észrevétlenül mint leszűrt tudás érvényesül az egész művészi nevelésben. Erős egyéniségek ideig-óráig hatása alá kerülhetnek egyes művészeknek vagy kutató, kisérletező modorosságoknak, de mint Rafaelnél látjuk, csakhamar elraktározzák e tudást agyukban és kellő értékében érvényesítik szükség esetében. A fényproblémák természetesen állandóan felszínen vannak. — Az impresszionisták a tájfestésben a levegő vibráló fényét, a víz tükrén, a harmatos pázsiton, a csillogó falombokon ragyogó napfényt, szobába, lombsátorokba beözönlő, mesterséges fényhatásokkal kombinált napfényt, holdvilágot s minden képzelhető fényeffektust oly bőven feldolgoztak már, hogy mindezeknek gyakorlati elsajátítása szinte képtelenség s egyúttal bizonyítéka annak, hogy a természetábrázolás terén mily óriási fejlődés állott be a modern korszakban. Hogy még nincs befejezve a kutatás, azt majdnem biztonsággal következtethetjük, ha a célokat egyelőre nem is sejtjük.
